2018. május 4., péntek

Unokákkal

Kezdek hozzászokni, hogy üresen marad a hozzászólás rovat, de nem bánom, végül is ez napló, magamnak írom. Ahogy magamnak szereztem tegnap is az alábbi örömöket. Végre elvittem a fotógépemet tegnap, és végre vettem is bele elemeket. Jázminnal mentünk a bölcsődébe, Daniért. Ezek meg csak itt vannak kiállítva egy sarkon, annak ellenére, hogy a grund (később arról is csinálok fotót) jóval odébb van, a Pál utca meg egyenesen a körút másik oldalán. Mondtam Jázminnak, hogy egy-két év múlva már megtudhatja, kik a Csónakosok, akiknek most a vállára támaszkodik. És persze a többi fiúról is mindent, főleg a vörösingesekről, Bokáról, az áruló Gerébről, és a főhősről, Nemecsek Ernőről.



Itt már a Bikás-park egyik padján ülnek, jóval később, mert a 7-es busz valami baleset miatt majd félórát araszolt a Móricztól idáig. Téliszalámos kenyeret esznek, majd megkapták a Kinder csokit, és elővettem a szamócás dobozt is. Meglehetősen savanyú volt ez a legolcsóbb eper (999-ért), ezért együtt ettük a csokival, ami meglehetősen jó találmánya volt Jázminnak. A képek csak a csokimaszatolás miatt készültek, de Jázmin mindig hozzátesz valami pluszt, ezúttal a nyelvét.



Ezután már fél 7 volt, amikor anyjuk végzett a munkahelyén, gyakorlatilag eddigra már oda kellett volna érni, de még nem is látták a bikát és nem játszottak, ráadásul Jázminnak nagydolgoznia kellett.

Így először hozzám szaladtunk fel, ott is elidőztek volna, de csak a labdát vették magukhoz, rohanás ki a bikák alá. Dani először félt, biztatásomra végül följuttattam a bikák emelvényére. Jázmin egyszer azt mondja: azt kérdezi Dani, mi ez a bikának? igazából nem tudtam hirtelen mit válaszolni, nem jutott eszembe a here egyszerű szó.

Itt megyünk be a 4-es metróba, ahol azonnal hívtam anyát, jöjjön ki öt perc múlva a Rákóczi téri megállóhoz a gyerekekért, mert igen éreztem már a lábamat. A zenészeket nem hallgattuk meg, siettünk. Jázmin egyedül a mozgólépcsőn ugrándozott (hátrafelé, szandálban), rá is szólt a jegyszedő. Anya nem volt a mozgólépcső tetején, hogy átvegye sarjait, a másik kijáratnál parkolt: "azt hittem, lifttel jöttök fel". Elbúcsúztunk, vasárnapig.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ne keseredj el a hozzászólások miatt, azért olvaslak. Nálunk is unokák voltak, a család több napig a hétvégén. Mit mondjak? Kikészültem, amúgy sem volt jó egészség alapom, hát rátöltöttem, féltem, hogy kórházba kerülök. Nem tudom más, hogy bírja, nekem nehéz, nem vagyok hozzászokva ekkora vendégséghez, lábon léthez.

raziel írta...

Én is mindíg elolvasom írásaidat, és nagyon várom a következőt. Olyan életszerűen írsz a veled történtekről, hogy szinte magam előtt látom az eseményeket, annak ellenére, hogy személyesen nem ismerjük egymást. Mivel okos dogokat nem tudok hozzáfűzni, ezért maradok olvasód.

Isabel írta...

Holdgyöngy, nem keseredtem el, csak nem esik jól, mert látom, nálad mekkora forgalom van.
Raziel kedves, örülök, hogy olvasol, de csak akkor tudom meg, ha jelzed is:-)
Mindkettőtöknek nagyon örülök!

raziel írta...

Igazad van, ezután jelezni fogom. :)

névtelen írta...

Amit raziel írt, azt akár én is írhattam volna. Naponta megnézem, s nagyon várom az írásaidat.
Marika

Isabel írta...

no nekem meg nem jelezte a gmailem, pedig be van állítva, ha érkezik hozzászólás. Köszi mindhármótoknak! bár igazából nem tudom, melyik Marika, mert elég sokat ismerek.