2018. február 6., kedd

Végre!

Legutóbbi óta azért nem referáltam, mert vejem vette át a stafétabotot, azt hiszem, két hét alatt zavarta le a lakásom eladását. Nem fogadta el az általam felajánlott jutalékot sem. Ilyen emberek is vannak, ámbátor ők eddig is nagyon segítőkészek voltak irányomban. Lányom azt mondta, maradjak, ameddig csak tetszik, legalább nem idegen strapálja le (még jobban) a lakást. Ugyanis ez a kis földszintes garzonka a múlt század ötvenes éveiben épült, tehát jóval régebbi az én ex-lakásomnál.
                Most pihi, holnap ki-bejelentkezem, holnapután meg megyek kedvenc orvosomhoz, alig várom, feltehetően megint csináltat csomó fontos vizsgálatot, és befektet egy jó kis tíznapos kezelésre. Ami hosszú távon persze megint nem fog túl sokat használni, de azért kell, és addig is zajlik az élet. 
                Péntekre van egy jó kis találkozó a psorisokkal, előadás is lesz. Bár most tünetmentes vagyok, nem árt odafigyelni, amellett itt is egy jó kis baráti körben találtam magam tavaly. Hiába, ugyanazon gond ugyanolyan témákat ad, így könnyű a kommunikáció. Tegnap meg a rejtvényklubban éreztem jól magam, vasárnap meg reggel megyek a Füles-parádéra a Hungária szállóban. Ez ROE-tól független esemény, a hónap végén lesz az első ROE-verseny. 
                Sajnos, masszőröm e héten lebetegedett, és más megfelelőt se tudtak helyette adni, úgyhogy ez most kimarad, igyekszem tornázgatni. Azon gondolkodom, mivel lepjem meg magamat, de semmiféle tárgyi dolog nem jut eszembe, a tévén még gondolkodom. Nagyon jól megvagyok nélküle, az is igaz, hogy a laptopon tegnap nem tudtam lejátszani egy dvd-t, de majd kiderítjük azt is, hogy miért. Ez a nagy számítógép csodával határos módon még működik, de bármely pillanatban meghalhat, viszont ennek meg a hangkártyája ment tönkre, amellett a MediaPlayer is valahová eltűnt. 
               Az unokáimról most nem tudok referálni, nem voltam náluk múlt év Mikulása óta. Remélem, hamarosan azért ezt pótolni tudom.

1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ügyes volt, gratulálok neki.Jó is a sorstársak közt lenni időnként, ahogy írod van közös téma, is.Ha hiszed, ha nem, én szerettem kórházban is lenni,mert mindig volt ott valaki érdekes ember, jókat beszélgettünk, voltak azóta is mesélt "kalandok". Egyet nem kívánnék vissza: az akkori állapotaimat.