2018. január 6., szombat

Negyedik csapás

Ezzel a vevővel már majdnem biztosnak látszott, előbbiek ismeretében jól el is cseszte a karácsonyomat. Pocsék lelkiállapotomat az is befolyásolta, hogy lélekszakadva telefonált ügynököm karácsony előtti szombat délelőtt, midőn épp egy sárgarépát nézegettem a piacon. Alig akartam elhinni, miért ennyire sürgős feltétlenül megírnom emailben a helyrajzi számot, hogy az ügyvéd lehívhassa, ellenőrizhesse, van-e tartozásom vagy nincs. Hogy az ügyvéd nem fog ezzel karácsonykor foglalkozni, az annyira volt valószínű, mint az, hogy végül is csinálok karácsonyt így, vagy úgy. Na de ezt megírtam. 
                   A két ünnep között ügynököm naponta telefonált, hogy a vevővel nem sikerül beszélni, vagy kinyomja vagy elromlott a telefonja. Végül, pont 30-án telefonált, hogy mégis beszéltek, de csak annyit tudott meg a vevőtől, hogy az ügyvéd még nem intézte, amit kellett. Nekem ez nem volt meglepő, hiszen épp Szilveszter előtt nem foglalkoznak ilyesmivel ezek a hatalmasságok, a jog urai.
                  Eltelt a szilveszter, az új év napja is lement, az ügynök nem telefonál. Tán jobb is, az ágyat nyomtam nap nap után, ha felkeltem, szédelegtem össze meg vissza a lakásban. 
                  Tegnapelőtt mégis kaptam egy telefont lelkes fiatal ügyintézőmtől. Hogy vagyok? udvariaskodott, aztán rátért a témára: tudnék-e rendelkezésre állni hétvégén, mert két vevőt is akarna hozni, bár hitelesek, de azért az is biztos szokott lenni, és a nagyobb részt tudják kifizetni, csak pár milka maradna. Rákérdeztem potenciális vevőmre, aki "nem mondta vissza, de sosem árt, ha több vasat tartunk a tűzben". Ez bizony visszatáncolt, gondoltam magamban, kis pisis lány azt hiszi, most jöttem le a falvédőről, hogy nem egyértelmű, miért hoz újabb vevőket. Ugyan nem haragszom rá... A visszatáncolókról persze megvan a véleményem, mondhatja rám bárki, hogy pesszimista vagyok, de az élet más, és végül megedződik az ember. A velem egykorú nő már a helyszínen is bizonytalankodott, egy héttel később meg félmilkával le is akarta alkudni az árat. Dühöngtem, mert így szuperolcsó, de engedtem egy százast. Hát ez az ember nem tud számolni? az elején még "megvolt a pénze", ráadásul január közepén költöznie kell... tehát sürgős. Volt.
                  A mai telefon alapján a tegnap még két hiteles vevőből az egyik hiteles lett (más összeggel, mint amiről tegnap volt szó), a másik készpénzes. A vevő pedig egyáltalán nem jelentkezik és nem is elérhető. Ha Fehér Klára volnék és novellát írnék, sorolnék pár lehetőséget, ami egyébként valószínű is lehet akár.
                  Mindenesetre holnap megint caplathatok ki és állhatok egy órát, mert a lakásban már egy szék sincs. Aztán nézhetem a jövőmet, hogyan alakul. Fásulok, és ez jó jel. A lányaimmal is kapcsolatba léptem, a gyerekessel sejtem ugyan, miért. Nyilván hiányzik a nagyi csőszködése, hát nem lehet könnyű. Mindenesetre tudattam vele, hogy beteg vagyok. Persze hogy a Facebookon, mert a telefont csak akkor használják, ha minden kötél szakad. Hiszen drága... annyit nem ér meg az anyjuk évek óta, hogy csak úgy fölcsengessék. Na de én neveltem őket, hihi... csak tudnám, mikor és hol rontottam el. Azt hiszem, már ez se fontos, megyek is odébb. Előre a holnapi legelőre!

3 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Isabel, türelem, türelemjáték. Fiam lakását adtak ki, megbeszéltünk mindent, jönnek, hozom a szerződést, nem, hogy nem jöttek,még a telefont is kikapcsolták. Egy sms-be került volna: meggondoltuk magunkat.

Isabel írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Isabel írta...

Miért ilyenek az emberek? Ráadásul este hívott egy ember a saját hirdetésem okán. Nem ügynök, készpénzes stb. hogy igaz-e, ki tudja. Mindenesetre mivel holnap úgyis kimegyek, egy vevő jön 11-kor, másik 11.30-kor, őt meghívtam pontban délre. Utóbbi anyagilag a legjobb lenne, mert nem fizetnék jutalékot ügynöknek. Ugyanakkor rizikósabb is, mivel egyedül intézném, és hozzá nem értésemet bizonyára észrevenné. Lehet, hogy pár százezret nem érdemes kockáztatni. Sajnos, a vejemet nem hívhatom, csigolyasérvvel fekszik otthon, de amúgy is éreztették, hogy eleget segítettek. Már csak arra kell ügyelni, nehogy egymásba lógjanak! nem baj, ügyelek majd, úgyis pocsékul vagyok, küldöm időben a második jelöltet. És úgyse dől el ott rögtön minden, azonnal. Azt nem szeretném, ha az ügynököm megtudná, nem mintha nem csinálhatnék én is külön üzletet valakivel. De jobb lenne később megtelefonálni neki, mintha ott a helyszínen lenne kis zavargás. Kérek éjjel erőt a szokásos módon, hogy végigcsináljam rendben.