2017. december 3., vasárnap

Elhagyott lakásom



Igaz, gondoltam rá egyszer-kétszer már, de Holdgyöngy blogját olvasva most határozott igényem támadt arra, hogy lakásomról, ahol több mint 35 éve éltem, fotókat készítsek - amúgy is kellett az eladáshoz - és idetegyem őket. 
               2004-ben, amikor megkaptam az MTI-től az útilaput, kezdtem hozzá a lakásfelújításhoz. Onnan volt pénzem, hogy anyám előző évben kettéosztotta a családi maffiától maradt pénzét, és Marinak meg nekem is ideadott 3 milliót. Még aznap háromfelé osztottam, mindegyik lányomnak egyet-egyet - útravalóul, ha már lakást, autót nem tudtam nekik adni, ahogy másoknál, tehetősebbeknél láttam.
                Még volt néhány hónapom, bejártam dolgozni, de már csak félidőben, félpénzért. Így aztán nekiláttam. Első a bejárat, no ezt persze nem én csináltam, csak hát haladjunk rendben.
Talán kivehető a fonott tapéta az előszoba bal sarkában - itt éktelenkedett sokáig egy nagy henger, benne később is hallani lehetett, ha az eső esett. Gyerekkorom színes papírfonásaira emlékezve így díszítettem a saját készítésű és letapétázott árkádot. Míg "épségben volt a lakás", ezekre függesztettem pillekönnyű gyékényfiguráimat, melyet a 2007/08-as Játszóház tanfolyamon készítettem.




Ez már a nagyszoba egyik falrésze, balra Anikó egy keresztszemese látható bekeretezve, jobbra az Igazgyöngy Alapítvány egyik mesterműve. Utóbbi azért érdekes, mert egy világdíjat kapott gyermekrajzot ültettek át arra a bizonyos anyagra, melynek most nem jut eszembe a neve, és hímeztek rá ügyes felnőtt kezek a Művészeti Csoportban, majd a hímzést foltvarrással állították össze. E gyönyörűségeket lehetett aztán megvenni, támogatás címén. Én párnát és szatyrot is vettem, Judit a párnára, Anikó a szatyorra vetette rá magát.
 Valamelyik évben gesztenyéből csináltam marionettet, mellette egy csillag forma.

A kisebb szoba - kiürítve -, melyet csak azért teszek ide, hogy a mennyezetfestést látni lehessen. A másik kisszoba mennyezete ugyanilyen bárányfelhős.
Ez az úgynevezett kis-előszoba. A fal aljára rengeteg Természetbúvár magazin-"vágottat" ragasztottam. A vágott azt jelenti, hogy nyomdában megmaradt példányok - ilyenekből mindig nagyon sok volt, szórólapként is adtuk a Könyvhéten. 
A fürdő és a wc közötti falat így díszítettem. (Szintén Természetbúvár plakátokból, melyek a védett növényeket tanítják iskolásoknak. Kötegnyi van még mindig belőle, nem tudtuk eladni, ajándéknak kapta, aki igényelte a megvásárolt magazin vagy könyv mellé.) A középen látható EMBER saját kézmű, mellette az ötágú vörösek nem kommunista jelképek, hanem valódi, de festett tengeri csillagok, börzéken lehet kapni ilyeneket. Fölöttük szintén saját fonás karika, kukoricacsuhéból.
A nagyobbik kisszoba, mögöttem látható a falam, melyet sokkal nehezebb volt felragasztani, mint akármilyen tapétát.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekünk mindig nagyon tetszett, mikor nálad jártunk, mondtuk is eleget. Nagy kár, hogy új lakásodba már nem viheted magaddal, és tudjuk, azért vártál ilyen sokáig a költözéssel is, mert nagyon szeretted. Mi nem tudunk bejelentkezni - Zalán és Izlandilinda

Isabel írta...

Örülök, hogy ide is írtatok most, habár levelezünk egyéb módokon is, sajnos, e lakásba már nem hívhatlak benneteket. Persze ha rászántok némi útiköltséget, Budán szívesen!

Holdgyöngy írta...

Isabel, még eszembe jutott, hogy megbízhatod az ügynökséget elÍdással-és vételLel is. Csak az eladást fizeted te, a vételnél is az eladó fizet nekik. Így duplán érdekeltek lehetnek benne.

Holdgyöngy írta...

Most néztem meg alaposabban a lakásod, jó sok munkád lehetett benne. Kedvencem a fal alja kitapétázva és bárányfelhős plafon. Ezt te festetted ki? Annak a fal aljának érdekes hatása van, nem láttam még így megoldva.

Isabel írta...

Én hát. A bárányfelhős plafon vicces történet. A képen látható az első kísérlet volt, ezért nem különösebb, de a másik kisszobában sokkal szebb lett, kár hogy nem fotóztam, de ha legközelebb kimegyek, lefotózom és berakom a képet. Előre beszámoztam a szigetelő négyzeteket. Az asztalra fektetve sorba festettem a felhőket, majd ami kész volt, letettem a padlóra. Amikor kész volt és kezdtem felragasztani, kiderült, hogy nem vagyok jó matekos, minden fordítva volt, szedhettem le. Mivel ezeknek a lapoknak elég öt pötty ragasztóanyag, elég könnyen le is jöttek. A festést nem kellett újra csinálni, csak a sorrenddel bajlódtam rengeteget. A fal alja folytatódik az előszobában, és tök egyszerű volt, egyszerűen tapétaragasztóval sorra vettem az egyenként véletlenszerűen körbevagdosott "vágott" példányokat, mind tengeri, cápa, delfin vagy halakról szólt. Érdekes, hogy egyik unokám se tett erre megjegyzéseket, pedig igen figyelmesek, mindent észrevesznek. A lányaim egy szóra se méltatták. Nem is hiányzott, nekem mindig elég a saját sikerem.

Isabel írta...

Az eladásról: ezt eddig is tudtam, mindig a vevő fizet. Egyelőre nagyon át kell gondolni, melyik ügynökséget válasszam. Épp mondta egy ismerős nő, akinek a lánya a Duna... előnevű ügynökség alkalmazottja, épp most akar eljönni onnan, mert pont olyan főnököt kaptak. Hogy ez pontosan mit jelent, nem nehéz kitalálni. Tehát az árat felverni a vevő felé, az eladónál pedig lealkudni. Ezt csinálták - volna - az első vevőjelöltek is.