2017. december 18., hétfő

Dani szülnapja és egy vasárnapi látogatás

Már kedden odaadtam Juditnak a Daninak szánt plüsstevét, mert nem tudtam, hogy fog alakulni a harmadik születésnapja. Tudott, hogy a másik oldal családi ünnepeiben én nem veszek részt. Tavaly ugyan hívtak - először a 23 év alatt, amit lányom és nemvejem együtt töltött -, de "ott lesz anyós és após, húg meg ki tudja még ki", elhárítottam. Inkább fölszaladtam, hogy suttyomban odaadjam Juditnak a tortadobozt, de Jázmin elém jött és azonnal kiszúrta. Kis buti rögtön újságolta a kétévesnek, így muszáj volt kibontani. Judit tett ugyan megjegyzést, hogy na akkor megint nem vacsorázik, de "majd tortát vacsorázik", vágtam vissza.
              Most Judit kért, menjek el Jázminért a szolfézsra, együtt Daniért, aztán csináljunk valamit 5-ig, mert ő csak akkor végez és jön. Az eső zuhogott. Vettem egy kicsi Sacher-tortát, az nem krémes, lekvár van a csokis piskótában. De eszembe jutott, hogy Jázmin azonnal tudni fogja, mi van a nylontasakban, Daninak sem állja meg, hogy ne súgja meg, és akkor 5-ig megállás nélkül megy erről a szövegelés. Meg akartam ezt előzni, amúgy meg esernyővel és csomaggal, két gyerekkel kicsit nehéz lesz. Úgyhogy összefutottam a lányommal, hozza el ő a tortát, én addig a gyerekeket megetetem "normális kajával". Hol másutt, mint a Corvin Plázában, ahol ugyan egymás mellett legalább tíz kis gyorsétterem van, ők csak a Burger King sült krumpliját eszik. A másik nagyi sose viszi őket sehova, mondta egyszer Jázmin, maximum a piacra mennek. Ha én nem érek rá, Judit becsapja őket mégis hozzájuk, ahol aztán némán tévét kell nézni, mert a mama még labdázni sem engedi őket. Ő alszik, merthogy éjjel dolgozik, valamikor aludnia is kell. 
                  Ha sikerül ötünknek összejönni (Anikóval) együtt is itt szoktuk találkozni, akkor mindenki eszi az idióta gyorskajákat, én leginkább kínait eszem vagy a törököknél salátát.
               Háromnegyed 3-ra kellett a gyakorló iskolába menni,  Jázmin akkor jön ki a szolfézsről, ezúttal azonban majdnem 3 óra volt, mire megjelent. De Daniért csak fél 4 után lehet menni, addig uzsonnáznak, fél óránk volt mászkálni. Az a szerencse, hogy itt a Corvin Pláza, az iskola, a bölcsőde kb. öt-öt percnyire vannak egymástól, anya munkahelye és Jázmin zeneiskolája p edig a Bakáts téren, nagyjából tíz perccel odébb. Sétáltunk tehát kicsit Jázminnal az esőben, néztük a 32-esek terén a vásárosokat, kitelepülnek ilyenkor már mindenfelé. 
                  Jázminnak irtóra tetszik az esernyőm, ugyanis ez egy hosszú esernyő, amit ha nem kell használni, egy madzaggal a vállamra veszek. A másik ernyő is ugyanilyen volt, amit nyáron a Szigeten valahol elhagytunk. Ugyanakkor hagytuk el a nagy, valódi szőrből készült pingvint is, de hogy hol? pedig mindig körülnézek, mikor valamely helyszínt elhagyjuk, most mégis ez volt. Ha nem esik, a nap ellen kiváló védelmet nyújt, Jázmin tehát nyáron mindig kéri, de nemcsak napernyőnek használja. Hihetetlen fantáziája van, miket lehet művelni egy ilyen fura szerkezettel. Másnál ugyanis sehol nem látott még ilyen ernyőt, a madzagot egyébként én applikáltam rá
                 Mentünk Daniért, Jázmin lelkesen és nagy felnőttesen öltöztette a gyereket, aki mindenben engedelmes volt. Jázmin az öltöztetést az anyjától hallott szólamokkal, parancsszavakkal tűzdelte. Aztán vonultunk a plázába, ők ketten az ernyő alatt, én meg áztam szépen. Jázmin a szokásos sültkrumplit, ketchupot és hagymakarikákat kérte. Dani egyfolytában a csirkét emlegette, de nem mertem venni, mert a múltkor Jázmin azt kért, de olyan csípős volt, hogy nem bírta megenni. Bár csak a panírja volt csípős, mikor beleharaptam, az alatta lévő falatnyi hús teljesen ízetlen. De ezek más kaját nem esznek. Később, mikor már az asztalnál ették a krumplit, Jázmin mondta, hogy nuggettet kellett volna, mama! Na és miért nem ott mondtad? nem álltam még egyszer sorba, így is el kellett menni üdítőért, mert azt elfelejtettük. A kis villamos az ovális sínpályán elromolva darvadozott, a körhinta szintúgy, de nem volt kiírva, hogy az sem üzemel. Jázmin megjárta, mert a vásárlásnál leesett 200-ast ő vette föl és megtarthatom, mama? kérésére neki adtam. Most bedobta, de odaveszett.
                   Ezután Jázmin az esernyő kampós végét Danival megfogatta, majd körbe-körbe húzogatta az öccsét háromnegyed órán át, az meg visítozott a gyönyörűségtől. Bélelt műanyagja kiválóan csúszott a kőlapokon. Percenként lestem az órát, annyira untam magam, Judit azonban ezúttal nem késett.
                  Ezt követően igazi meglepetés volt, amikor kicsomagoltam a dobozt, rátettem a 3-as gyertyát, és meggyújtottam. A lányom fotózott, az én fotógépembenakkut kellene cserélni, bár tán már nem érdemes, inkább új lesz, ha lesz. A villákat senki nem használta, szerencsére ehhez a fajta tortához nem is igen kell. Erre egyébként a lányaimat is alig tudtam visszaszoktatni, pedig gyerekkorukban kistányér-kanál vagy villa volt szokásban, főleg az olyan süteményeknél, amelyek kézben fogva könnyen landolnak a szőnyegen vagy parkparkettán. Nem tudom, hogy fejlődtek vissza, de visszafejlődtek.
***
Vasárnap Anikóval volt találkozó, végre volt egy szabadnapja. Judit szülinapját ő hétfőn tudta megünnepelni, talán Danit is előünnepelte a szűk kétműszakos szünetében, nem tudom. Vasárnapra a Málenkij robot emlékműnél mondta a találkozást, az ő és Laci remíze is ott van egyébként. "A többi meglepi" - írta a Facebookon, és én alig vártam, mi lesz ez. Őszintén szólva a lakással kapcsolatban gondoltam pár dolgot, netalántán vevő van a láthatáron? De nem, arról volt szó, amit mostanában a fejére olvastam: egy éve van kocsid és azt ígérted, viszel majd ide meg oda, aztán még sose vittél. Egyszer jöttek el, akkor is Laci vezette. De mondta is, hogy 93 óta (!), amikor alig múlt 17 éves és levizsgázott, nem vezetett autót. Nekem ugyanis akkor már nem volt pénzem kocsit venni, na és utána sem, neki sem. A villamosvezetés más! 
                      Addig a Málenkij robot emlékműről csak akkor hallottam, amikor az 1-es villamos megállóit mondta be egy éneklős női hang. Még gondoltam is, egyszer leszállok, megkeresem, hol van. 


Talán jól látszik, milyen szép ez az emlékmű,Tompos Viktor alkotta egy MÁV-betonbunkerből.Annak idején nem csaptak neki nagy hírverést. Érdemes rákeresni a neten, bővebb magyarázatért, illetve profibb fotókért.
                     Utána beszálltunk a fehér Opelba, amit tavaly vett 200 ezer alatt, de nagyon jó állapotban volt. Azért kellett feltétlenül még egy kocsi, mert Lacié nagyon csotrogány, sokszor elromlik. Na és mikor Laci éjszakás és Anikónak 2-kor kell kelnie, hogy beérjen éjszakai járatokkal a műszakjába, nem kellemes. Anikó nagyon jól vezetett, és kiválóan átvette a sofőrök kedvenc szórakozását is, vagyis a különböző beszólásokat, ha kellett, ha nem. Nem ismételném, mert túl sok volt ahhoz, közben pedig minden másról is beszélgettünk. 
                     A kapuban Orion, a gyönyörű aranybarna ridgeback, afrikai oroszlánvadász kutya (akit elfelejtettem lefényképeztetni) folyvást a nyakamba ugrált, a kezemet akarta megkóstolni - na nem harap, és nem is ugat egyébként, felőle bárki bejöhetne a kapun, mondta egyszer a lányom). Aztán Anikó bemutatta kis télikertjét, amit Laci üzemi lomtalanításokból visszamentett anyagokból gyártott. A hatalmas paradicsombokron egyetlen szép nagy rózsaszín paradicsom virult, a paprikabokron 2 szép darab. 
                     Ezt a blogot (mást sem tőlem) olvassa Anikó, úgyhogy bátran leírhatom, az egész ház, telek szörnyen lerágott állapotú, időnként itt-ott javít rajta a tulajdonos. A kertet Orion uralja, lányom figyelmeztet a mindenhol heverő "bombákra", nehogy belelépjek. Most alszanak a méhek egy elkerített sarokban. A ház belül kissé otthonosabb, ha nem az én szememmel nézzük. Félig fával, félig villannyal fűtenek - padlófűtésű! -, és belül is elég ócska bútorokkal bír, függöny, egy cserép virág sehol - Laci nem szereti. Azért Anikó ide-oda csempész egy-két szebb dolgot, és fő, hogy nagyon jól érzi itt magát. Végül is minden működik, és vadonatúj szupertévével rendelkeznek. És szeretik egymást, nincs fontosabb.


























1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Itt jártam, olvastalak, most ennyire telik. Áldott, békés ünnepet neked.