2017. november 6., hétfő

Eladások - vagy elvesztegetések?

Borzasztóan örülök, mert mindenfelé hirdetek olyan dolgokat a lakásból, ami az életben nem fog kelleni, itt pedig már lomtalanítottak. Tegnap például délelőtt rákérdeztek az elektromos lábmosóra, este érte is jöttek, sőt elvitték a kézi masszírozót is. 
                     A lábmosó eredete rejtély. Három vagy négy éve egyszercsak idetette valaki az ajtóm elé. Tétovázások után bevittem, de használni nem mertem bedugva. Hátha ráz? talán rossz, azért rakták ide... Na egy nap aztán lesz ami lesz jelszóval bekapcsoltam, beledugtam a kisujjamat, nem rázott. Úgyhogy használtam is, nagyon kellemes volt a masszázs a talpamnak, jó ideig majd mindennap behoztam, közben néztem a tévét. De nagyon nehéz volt kimosni. Mert ugye nem minden lábáztatás-masszírozás után mostam ki mosószerrel. Amúgy habzó szereket amúgy sem volt ajánlatos belerakni, a mosószerek meg általában habzanak. Egy ideig nem is foglalkoztam kimosással, úgy gondoltam, elég ha kiöblítem, na de mikor szemüveggel néztem rá, megdöbbentem. Persze a szappan a vízből kiült a szélére, azt az öblítővíz nem mosta le. Máskor meg olajat tettem a vízbe, az is kiült, ott is maradt. Ráadásul macerás volt minden este betölteni, bedugni, eléülni. Mert ha masszíroztam, nem hallottam a halk zajtól a tévét. Közben nem lehetett felugrálni, ha eszembe jutott valami. A végén már nem is használtam. Mikor észbekaptam, hátha el tudom adni, nekiálltam és ultrás vízzel próbáltam kimosni. De az apró masszírozógömbök köré úgy beállt az olaj, hogy hiába sikáltam. Mikor már azt hittem, tényleg tiszta, később napfényben megnéztem. Frászt. Hogy a csudába? a végén a gömbök köré tapadt apró, de jól látszó sárga ragacsokat  kiskéssel próbáltam, némileg sikerült is. A végén alig láthatóan, de maradtak, jöhetett az eladás. Kb. fél éve hirdettem mindenfelé, most aztán végre megszabadultam tőle. Ha áztatni akarok, van egy lavórom, a lábmasszázst én is el tudom végezni a zsíros krémmel, amúgy is kell, közben reszelek, csiszolom a bőrkeményedéseket, amik gyerekkorom óta megvannak, folyvást kezelni kell. Mikor nem kezeltem, berepedt, elmentem a bőrgyógyászhoz. Az meg fölkiáltott! a nő repedtsarkú! persze viccnek szánta, én is annak vettem, együtt nevettünk az asszisztenssel. Fölírt valamit, attól aztán helyre is jött, azóta pedig nagyon vigyázok a talpamra. 
                      Na ezt jó hosszan elmeséltem. Tehát ingyen volt a lábmosó, Maritól pedig egyszer régen kaptam egy kézi masszírozógépet. Egy ideig használtam, de aztán ez is feledésbe merült.  Pedig a tévé előtt ülve nyugodtan megtehettem volna minden este, hogy a nyakamat, vállamat masszírozom vele. Volt piros lámpája is, fényterápiaként. Na de rendszeresen kellett volna, untam. Mivel folyton útban volt, beraktam a szekrénybe, ott is felejtődött. 
                      Nemcsak ezek voltak. Ugye eladtam az ebédlőt, a szekrénygarnitúrát, a pót-mélyhűtőt, amihez Anikóék is ingyen jutottak, csak elhozni kellett. Arra jó volt, hogy három-négy kiló sárgabarackot és meggyet lefagyasszam. Alatta volt egy régről megmaradt hűtő, elromlott, hova tegyem? napsárgára befestettem és ásványtárolónak használtam a szobában, jól mutatott. Na ezt egy ezresért elvitte egy ezek javításával foglalkozó egyén. 
                      Egy régi lakó itt hagyott egy hatalmas diffenbachia-fát, az is elkelt egy ezresért. Másik lakó bambusz virágtartót hagyott itt. Jól nézett ki, csak nem tudtam használni semmire. De sok volt a macera, mert törékenyként kellett feladni, majd kétszer annyiba került a postadíj. Legalább nincs itt. 
                      Elég sok ásványtól is megszabadulok a Vaterán is, máshol nem veszik. Elég sok a jutalék persze, de mit csináljak, ha börzére viszem, ott az asztaldíj több, és ugyanúgy nem biztos, hogy elmegy. Van egy állandó vevőm, az évente egyszer egy ötösért kap egy nagy adagot, most közölte, hogy van rá egy tízese, állítsak össze valamit. Mivel nem ért hozzá, szinte meg se nézi, csak otthon, mit kapott. Hát, nagyon olcsón jut hozzá, mert ha beszámítanánk a gyűjtésekkel és a börzézésekkel járó költségeket, horribilis összegek jönnének ki. 
                      Általában a talált dolgokat is el tudom adni, ha nem, egy idő után én is kirakom, ahogy a lakók kirakták annak idején. Most például egy vadonatúj, magas férfira való pufajka volt kirakva, márkás, még a műanyag vivőszatyra is alatta volt. Elhoztam, talán megkérdezem Anikó Laciját, kell-e neki, illetve jó-e egyáltalán rá, ha nem, azt is megpróbálom eladni. Eladtam így már szinte új cipőket, némelyiket meg hordom is. Gondolom, ajándékba kapja valaki, nem jó, kiteszik. Sok cucchoz jutottam így hozzá, kimosom, eladom vagy hordom, vagy csinálok belőle mást, ha végül semmire nem jó, csak akkor kerül a szeretetcsomagba. 
                      Na jön a karácsony, megint lehet majd Mikulás-cipősdobozokat csinálni, meg bezsákolni és elvinni egy ilyen lerakóhelyre, persze csak amit még nagyon jól használhat más. Évek óta csinálom ezt is, de néha csomagban is küldtem a berettyóújfaluiaknak sok mindent.
                      Hát, van mivel foglalkozni.
                      Közben kissé dühített a Face-n egy-két dolog, például valaki elindított egy verses játékot. Megadtak egy témát, arról kellett verset írni. Más se kellett nekem, azonnal belementem. Mások is írtak, adtak témát, én is adtam másoknak. Mondom az elindító lánynak, aki mellesleg rejtvényes is, tehát jól ismerem, nyisson egy új "szobát" erre a célra. Ilyet bárki csinálhat. Hát, nehezen, de megcsinálta. Rögtön beleírtam az Ásványballadám első szakaszát, ami csak a betűs szavakat tartalmaz, pár soros. Hát nem kitörli legközelebbre és új szobát indít? kérdezem tőle, mi ez, minek csinálja ezt, de nem is válaszol. Két napig nem válaszolt, most beírtam a közös oldalra, miféle dolog ez, kiveszett az udvariasság, hogy az embernek nem is válaszolnak. Rögtön reagált tatabányai barátnőm, magára vette, írt is egy levelet. Na de vele is más a helyzet, mert utóbbi időben ritkán írogatunk egymásnak, tehát a dolog nem neki szólt. Ma láttam, a játékindító lány írt. Nem válaszolok, írjon verseket magában. Mert ha a Face-t nem tudja kezelni, ne indítson semmit, amúgy meg van emailcímem, oda is írhatott volna. Ha valaki olyan kulturált, amilyen végzettsége van, ne legyen bunkó. Én mindig mindenkinek válaszolok. Egy másik lány se válaszolt az emailemre, holott minden versenyen jókat beszélgetünk. Igaz, ő most a ROE egyik főnöke, na de nem úgy ismertem eddig, hogy leesne a gyűrű az ujjáról, ha válaszolna egy mezei versenyzőnek. Most ez történt. Megyek ma a klubba, ha ott lesz, le is tisztázom vele ezt a kérdést. Talán sok levelet kapott, vagy, ahogy egyszer mondta, mikor szintén nem válaszolt: nem volt mit válaszolni. Akkor írja le ezt három szóban! nem? bezzeg mikor együtt utazunk a versenyekre, és véletlenül nem a fiúkkal ül össze, csak engem talál, egész idő alatt csak locsog, nem lehet fejteni tőle. Pedig utazás közben azt szeretem a legjobban, a sok dumától még jobban megfájdul a fejem.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Cuccokat kiteszik? A lépcsőházba az ajtó elé? Én ősszel virágot tettem a kapu elé, elvihető, senkinek sem kellett,sajnálom a felesleget eldobálni. Én most étkészletet árulok, olcsó lenne,de ahogy elnézem nem fér bele egy dobozba, akkor meg már sok lesz az ára. A postaköltség miatt.

Isabel írta...

a postaköltséget mindig a vevő fizeti. Én azonban előre nem gondoltam, hogy nem találok egy akkora dobozt, amiben biztosan nem törik össze. Miután a Vaterán minősítenek, nem mertem vállalni, hogy esetleg megtörik vagy összetörik - mert csak a törékeny feliratúra ügyelnek külön -, és kapok egy negatívot. Még nincs negatívom nyolcadik éve. Igen, ez egy lakótelep, és úgy veszem észre, nem okoz nekik gondot, ha új cuccokat kiraknak. Nem foglalkoznak azzal, hogy értékesítsék. Te hol hirdeted? mert vannak ingyenes hirdetőoldalak is, ám a Vatera volt a legelső annak idején, azt szokták meg az emberek és tutira vigyáznak a hírnévre. Ha valaki előre nem utal, nem küldjük a terméket, és egy idő után megy a negatív minősítés. Más piacfelületeken ezt a módszert nem láttam, de eladtam már a Jófogás-on és a MarketPlace-n is épp mostanában. Itt általában eljönnek a termékért, budapestiek, de ha vidéki lenne az illető, bizonyára már megkérdőjelezhető az előre utalás biztonsága. Mert ha előre utal a vevő, viszont nem küldöd el a terméket, te kapod a negatívot. Ezért a biztonság kedvéért vagy ajánlottan vagy csomagként adjuk fel, ami lefotózható, elküldhető, keresse a postán. De akad olyan is, aki nem küldi el, máris kapja a rosszpontot. Egy időben a Vatera a pár negatívnál többel rendelkező egyént egyszerűen kitiltotta, ma már bárki vehet, regisztráció nélkül is. Ezek O pontosak és vigyázni kell velük, rendszerint linkek.