2017. november 23., csütörtök

Az első vevőjelölt



Mivel előzetesen nap mint nap kéretlen ajánlatokat kaptam ügynököktől, végül letiltottam a telefonszámomat, a hirdetésen át kértem jelentkezést. Másnap egy nő írt azzal, hogy vevőként jelentkezik, kp-val fizet, ha aktuális az eladás, hívjam fel, megadta a mobilszámát. Kis tétovázás után hívtam. Nagyon kellemes hangú nő volt, kérdésemre, hogy mi az a kp, azt mondta, ez ilyen esetben azt jelenti, hogy a vételár a rendelkezésre áll a bankban, csak át kell utalni. Mondta, hogy elég sürgős lenne neki a vásárlás (mi tagadás, én se akartam húzni, mivel kétfelé fizetek rezsit). 
Megbeszéltük a találkozót, mert amúgy is ki akartam menni aznap, fogadni a rovarirtó szakembert. Pontosan 2-kor felcsöngetett, majd az ajtón, én meg kinyitottam. Később összegeztem a látogatást.
Ami eleve gyanús volt: hárman álltak az ajtóban. Mit tegyek, beengedtem.

Megnézték alaposan az ablakokat, műanyag, mondtam, látták.

Előre tudták, hogy nincs terasz, hogy külső lakás, mégis megnézték. Egy szóval nem mondták a helyszínen, hogy adjam kevesebbért. 
Befektetésnek szánom – mondta a házaspárnak tűnő pár női tagja. Mennek vissza Németországba, nem nagyon érnek rá foglalkozni vele, ezért a barátnőjét kérte meg a lebonyolításra.

Mikor arról volt szó, eladás előtt nem érdemes felújítani, nagyban bólogattak, nagyjából húsz percig tartottuk föl egymást, majd szívélyesen búcsúztunk azzal, hogy néhány napon belül jelentkeznek, ugyanis még egy lakást meg akarnak nézni, szombaton.
A nő hétfői telefonjából azonban az derült ki, hogy teljesen szétverik, felújítják, mert így nem tudják eladni. Vagyis, ellentmondásba keveredtek saját magukkal is.

A helyszínen is megkérdeztem, közvetítő-e a nő (aki a hirdetésen át jelentkezett). És mindig nagyon nézett, ez is fura volt. Mondtam, nekem nagyon ismerős, de ezen elnevetgéltük. A pasi megerősítette, hogy bizony, ezek az ügynökök, nem mindegyik „tiszta”, és nagyon rászállnak az emberre, ő is ezzel küzd. Rákérdeztem, hogy ő is elad, azt mondta, igen.

Miután elmentek, jó ideig vegyes érzések kavarogtak bennem, minden eszemben volt.Aztán a hétvégi verseny elterelte a figyelmemet arról, hogy mi lesz. Mi lenne? ha nem, nem. Ha meg igen, akkor előre a legelőre.

Hétfőn késő délután telefonált a nő. Teljesen specialista módon beszélt.

14 millió 450 ezer volt a megadott ár, 13 millió 200 ezret „ajánlott” érte. Meglepett, mi az, hogy ajánl, hiszen én adtam egy árat, ami nem irányár volt. 
Ahogy beszélt, elbizonytalanodtam. Fura volt, amiket mondott. Hogy ki kell cserélni a nyílászárókat műanyagra, én mondtam, hogy de hát látták, műanyag az, dehogy kell kicserélni. Hogy ő nem is nézte. Utólag azt gondolom, azért nem, mert a helyszínen nem is foglalkozott ezzel egyáltalán. Bizonyára előre megbeszélték, hogy alkudni fognak ezzel meg azzal az indokkal.

Előre bele volt írva a hirdetésbe minden, nincs terasz, mert a tömb szélén van. Most mégis ugyanezzel indokolta. Sértett kicsit, mikor azt mondta: a következőket ajánljuk fel - és mondta, mondta, miért. 
Mivel elbizonytalanodtam, rákérdeztem, hogy menne ez. Természetesen saját ügyvédjüknél aláírjuk a szerződést, ott azonnal átutalnák az 1 millió 200 ezerrel csökkentett összeget. Csak az energetikai tanúsítványt kell beszereznem, semmi mást, mondták, bár nem ér sokat, mégis manapság fontos. 
Az is fura volt, hogy bár folyton azt hajtogatták, amit én is hallottam Lacitól, eladás előtt nem szokás felújítani, hiszen a vevőnek más lehet az ízlése. Most a nő mégis ezt mondta: "így nem tudjuk eladni".

És még a héten szeretnék lebonyolítani, ezt többször is mondta, hogy minél előbb nekiláthassanak a felújításnak. (Meg, most utólag gondolva, ne legyen idő gondolkodnom.) 
Azt mondtam neki, holnap délelőtt telefonálok, elfogadom-e az ajánlatot. Helyeselt, és szépen elbúcsúztunk.

Azonnal írtam Anikónak, mi a helyzet. Ő átküldte a pár soromat Lacinak, aki rögtön telefonált. Azzal kezdte, hogy ez felháborító! azt is mondta, már az is kevés volt, amennyiért fölraktam. Megint más, ha mondjuk 200 ezret akarnak lealkudni, de ez túlzás.

Ezt követően már nem vártam holnapig, visszahívtam a nőt, hogy ez így nem fog menni. Jó, mondta, akkor majd másik lakást keresünk. 
Mindenesetre kicsit később kikapcsoltam a mobilt, mert Anikóékkal amúgy is Face-lek, Mari úgyse hív, és ha a nő közben beszél a párral és esetleg valódi vevők és mégis megadják a pénzt, most már nem bízom meg bennük, és nem is akarok tárgyalni velük. Határozott meggyőződésem, hogy ügynök volt a nő, neki lehet, hogy megadták volna.

Azért mikor megírtam Anikónak, azt persze Laci is látta, hogy szeretném, ha egy ilyen szerződés aláírásánál ott lenne Laci is. Mert én már hajlottam volna a lealkudásra, olyan sokszor hallottam mástól, hogy alkudnak. Mert összeszámoltam, a tartalékaimból össze tudok rakni akár másfél milliót is, és még spórolok is folyamatosan.

Laci a telefonban még azt is mondta, hogy nem állhatok csupaszon, ha veszek is egy lakást, semmi tartalékkal. Az nem megy. Na erről nekem is ez a véleményem.

Nagyon örülök, hogy Laci ennyire határozottan állította, ez nem jó üzlet, megkönnyebbültem. Csak nehogy úgy járjak vele, mint Péterrel egyszer, tizenegy éve… amit persze akkor is nehezen hittem el.

3 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Isabel, van olyan eset, hogy akik ebben utaznak megvesznek olcsón lakásokat, felújítják, a lehető legolcsóbb, de mutatós módon, s nagy haszonnal eladják. Vannak, akik ebből gazdagodtak meg. Mindenféle ember van, attól függ, mennyi a pénze, a felújító fantáziája, energiája és pénze. Van aki készre utazik. Szerintem tegyél rá az elvárt árra két-háromszáz ezerrel többet, hogy tudjanak belőle alkudni, s te a pénzednél legyél. S azt is tapasztaltam nem érdemes kapkodni, eljön a vevő, bár lehet várni kell rá. El ne vesztegesd.

Holdgyöngy írta...

S még egy, tartalék nélkül ne maradj, s hiába van bútorod, egy új lakás új feltételekkel bír, ha nem is akarod modernre stb. berendezni, még akkor is kell ez az oda, tapasztalat. S ha eladsz legyen csak ott családtag, több szem többet lát.

Isabel írta...

igen, te is pontosan úgy látod, ahogyan Laci meg ahogyan én is. Sajnos, istápolásra szorulok, mert ahogy a családomban is, túl engedékeny vagyok, ezért Laci azt mondta, "majd ott leszünk mi is". Na de addig! egyelőre le is vettem a lakást, mert az árat nem lehetett átírni! most péntek, pár napja nincs fönn, de nem is értem rá, orvos, másik orvos, labor, ma meg gyerekvigyázás, és holnap is, vasárnap meg verseny. Utána más dolgom nem lesz, újra kezdem.
Egyébként nagyon érdekes, ezt lehet, hogy már meg is írtam itt a blogban, sokszor csak filozofáltam. Hogy voltaképpen én mindig is miért vonzottam csak a kellemetlenséget, a bajt, és aztán tényleg be is jön minden szépen, egymás után. Na most megyek kicsit fejteni, holnap reggel meg a gyerekekhez. Szerencsére Dani nem volt lázas, jókat mulattunk, majd szépen elaludt, én meg mellé feküdtem.