2017. november 14., kedd

A fehér cica háza

egyszer volt, hol nem volt, egy fehér cica, akit a nővérem talált a siófoki Sió-hídon, reszketve - de ezt már írtam pár évvel ezelőtt. Pardon, ez Filip, akit véletlenül most megtaláltam, miközben a fehér cica képét kerestem. Filip 14 éve felé közeledik, sokszor már alig tud lábra állni. A fél kis lakást elfoglalja, ahol négyen élnek, kisebbik lányom a párjával és a két gyerekükkel. Keleti kényelem, szuperellátás.
Hasonló kényelemben él a fehér cica a nővérem lakásában, ural minden terepet. Mari néha, hogy valakihez szóljon, rákiabál, de nem tehet semmit, a macskát nevelni nem lehet. Emiatt csupa szőr az egész lakás, ragad minden. Most az én bőröndömön trónol, a rajta lévő spárgaszatyron, ez a legkedvesebb szórakozása. Meg a tornacipőm.

A macska mögött egy részlet látszik az ásványdömpingből, mindenben, mindenhol kövek, kövek. 
Most a másik szoba egy falát látni, eszméletlen mennyiségű mappa, benne Readers Digest és más forrásokból.
 

 Másik fal, kommentár nélkül.
 Továbbmegyünk.
Anyánk volt kredence (vagy minek is hívják), amit még ő is örökölt egy nagyon kedves nénitől, a legjobb barátnőjétől, pótanyjától, Erzsike nénitől. Halálakor Mari csapott le rá.
 Egy részlet a királykék gyűjteménnyel, spanyolországi emlékekkel stb.
A konyha egy részlete. Tupperware, Zepter és ki tudja honnan összeszedett, kapott, jórészt nem használt csetresz.
 Az előtér kis sarka kihasználva, néhány éremmel, fönt két kupa valamelyik versenyről.
Ismét kommentár nélkül.
                    A kis fehér cica idén nyár elejéig még együtt lakott Mariék régebbi, több mint tízéves, agresszív, ronda macskájával. Aki azonban csak velünk volt agresszív, a picikét nagyon imádta, és ő is azt. Itt még együtt ebédelnek a konyhában. Amikor a picike jóllakott, pótanyja utánanéz, mit hagyott neki.
SNITT. Illetve, egy utolsó, amikor még ketten voltak. Így aludtak éjjel, és így aludtak akkor is, ha Mari nappal éppen elfáradt.



2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

S így aludtam, olvastam én Miskával 13 és fél évig...

Isabel írta...

Én meg ki tudja, miért tiltakozom macskatartásilag. Na persze, a szőr miatt, de azért ha Marinál vagyok, én ugyanígy odaengedem magamhoz a cicust. Persze inkább az "anyuval" alszik. De ha néha rájön a hoppáré, hozzám is dörgölődzik és hagyja, hogy az ölembe vegyem. Utána nem győzöm pucolni a ruhámat, ha elmegyek benne. Nagyon aranyos tud lenni, csak ugye itt is minden csupa szőr lenne, azt megint nehezen viselem. Lehet, hogy változom majd évek múlva, ha megmaradok addig, hogy már muszáj lesz.