2017. október 15., vasárnap

Szerencs előtt

Haha, megint szamár leszek! múltkori csapatom ugyanis fölkért, hogy egy társuk helyére, aki valamiért nem tudott jönni, álljak illetve üljek be velük, egy nálam alacsonyabb kategóriájú csapatba. De ezt már írtam is. Most, hogy közeleg Szerencs, eszembe jutott, hogy hoppá, nem biztos, hogy megint számíthatok erre, bár más csapatlehetőségem - egyelőre - nincs. Utána is kérdeztem, mert a fiúk nem elég intelligensek ahhoz, hogy kereken megmondják, ez egyszeres alkalom volt. Pontosabban, a fickó azt üzente, hogy ha kellek, megint szólnak. Mi vagyok én? hogy csak füttyent valaki, én meg beállok. Egyébként nekem nem kihívás egy haladó csapat rejtvényét csinálni, a sajátom kell. Persze ehhez egy mesterjelölt csapat kellene, ami nincs, mióta ez az idióta tavasszal bemondta nekünk az unalmast. Azért sajnálom, mert elég okos ahhoz, hogy akár hárman meg tudjuk csinálni, és sose lehet tudni, ki mesterjelölt keres még helyet, és akkor menők lennénk. De kit érdekel?
            Tehát elképzelhető, hogy megint két-három kezdővel csinálunk egy haladó csapatot. (Kezdők csapatot nem csinálhatnak, ez hozzátartozik.) Mindenesetre szerencsi csapatom egyik tagja, aki a verseny egyik fő szervezője is egyben, másik a felesége lenne, mondta, hogy számíthatok rájuk, ha nem lesz csapatom. Hát ez is nagy show lesz, az biztos! de ennek Mari az oka, aki akármilyen áron csapatolni akar, sőt most még azt is eljátszotta, hogy menjünk oda már pénteken, de erről is írtam már. Naná, neki Kata megint fizet. Mindenesetre annyit azért mondtam neki, mondja le a péntek estét, mert én nem fizetek két éjszakát, hogy ne kelljen korán kelnie. Aludjon nálam, előző este feljön a klubja után azonnal. De most azt mondta, nem meri a macskát két éjjelre magára hagyni, és hacsak nem kell túl korán elindulni reggel (kell, Siófokról, ugyanis a Keletiből 8.30-kor indul vonat, ahhoz pedig neki az ötórás vonattal el kell jönnie). Hát, meglátjuk. Mindenesetre óriási meglepetés fogja érni, eddig ugyanis mégnem tudja, hogy közben én szép lassan átköltöztem Anikó lakására, ami egyébként nagyon klassz abból a szempontból, hogy fél órába sem telik átmetrózni a Keletibe reggel. 
             Tehát ha úgy dönt, nálam alszik, dob egy hátast a történtektől. Előre vihogok azon, igazán nem gonoszkodásból, mennyire meg fog lepődni, tán meg is sértődik, hogy neki miért nem szóltam erről az óriási változásról eddig. No, ő ugyan, ha telefonál, beszámol kérés nélkül is az egész hetéről, ráadásul meg se kérdezi, épp ráérek-e. Na, néha azért megkérdezi. 
             Úgy tűnhet, már ha egyáltalán valaki ezt olvassa, hogy én ki akarok szúrni a nővéremmel. Egy frászt, de hát egész régmúltunkat az töltötte ki, hogy neki mindenről tudnia kellett. Igaz, ez csak addig volt, amíg nem költözött le Ságvárra, a férjével és egyéves fiával. Mert onnantól aztán nem irányíthatott senkit a családban. 
             Nem, igazán csak egy icipici gonoszkodás ez tőlem, lepődjön meg. Mert ha egy hónapja, mikor elhatároztam a költözést, beavatom, akkor minden telefon erről fog szólni. Tudni fogja egész Siófok, hogy én lakást változtatok, holott senkit nem érdekelhet nyilván. De, van miről beszélni.
             Egyébként már a végemet járom ebben a rendezkedésben. Nem is gondoltam, milyen nehéz lesz átköltözni, azzal együtt is, hogy rengeteg cucc vár a lomtalanításra a lakásban, amellett eladtam a szekrénysort és az ebédlőgarnitúrát és még jó néhány más egyebet. Mert ide aztán nem fértek volna ezek el. Mi több, a legutóbb itt lakó kínaiak rengeteg érdekes holmit hagytak itt, melyek a lányomnak nem kellenek, jórészt étkezőeszközök, úgyhogy gátlástalanul kidobálom, ami otthon még van, de még így is sok egy személynek. Itt aztán nem gondolnám, hogy vendégségeket fogok rendezni pirosbetűs ünnepeken persze bizonyára, de hogy hol fogunk leülni, az még a jövő zenéje. 
            Na, előre a legelőre, hullafáradt vagyok, de legalább már van internetem, tévém, a telefonom ugyan süket, mert elfelejtettek csatlakozó dobozkát beállítani, majd jönnek még. Na, amennyit én telefonálok! amúgy is a kábeles telefon már eléggé kezd a múltba veszni, mindenki mobilon értekezik. Marinak még ez sem okoz problémát, mert olyan csomagja van, hogy a mobilomat is ingyen hívhatja. Én nem, úgyhogy mindig ő csörög rám.



           

Nincsenek megjegyzések: