2017. október 3., kedd

Szabadszállás, Kiskunhalas

Megérne egy misét ez a két nap, meg se próbálom röviden. 
                       Szabadszállásra utaztunk már kétszer is úgy, hogy Soroksáron vágányzár miatt át kell szállni buszra, az rohan velünk egy órát Kunszentmiklósig, ott átszállunk a szabadszállási vonatra. Ezt utáljuk, de mindig ez van. A verseny itt jól zajlott, a feladat könnyű volt, 2 hibám lett csak, ha kicsit jobban odafigyelek, még ez se lett volna. Így a 14. helyen végeztem. Mari most hatalmasat csalódott, mert az utolsó előtti lett, igaz, neki is csak 5 hibája volt, no de ami könnyű egynek, az a többinek is az, és ez a nehéz rejtvényeknél ugyanígy van. Ezért voltam Siófokon én a 8. 194 hibával, ő mögöttem végzett 196-tal. Kergetjük egymást szépen. Ő mindig mondja, hogy őt nem érdekli, csakhogy én ismerem 66 éve. 
                       Kis intermezzo zajlott le az eredményhirdetés előtt, ugyanis nekem másnapra nem volt csapatom, Marinak meg igen, a múltkori, már összerázódtak. Mondom neki, hogy én haza is megyek a délutáni vonattal. És velem mi lesz? kérdezte szokásosan, merthogy mi van, ha a szállodában neki duplán kell fizetnie. Mondom neki, az nem létezik, nekem nagyon fáj a hátam ahhoz, hogy most még odamenjek, este kvízeljek, másnap meg menjek a versenyre csapat nélkül. Na de tudtam, mert mondta, hogy elhozta a scrabble-t, este játszani akart még a szobában (10 után!, mert akkorra lett vége a kvíznek). Ahogy ott beszélgetünk, áll mellettünk néhány ember, kiderül, hogy egy haladó csapatnak nem jött el a negyedik tagja, pont jó lennék oda, és jó is leszek mesterjelöltként a két haladó meg egy kezdő mellé. Akkor maradok! felkiáltással végeztünk is az ügy tárgyalásával.
                       Bár kivittek volna kocsival a vonathoz, de rengeteg idő volt, így szépen kibattyogtunk, jókat dumcsizva a srácokkal, Istvánnal és Gabival. Kiskunhalasra fél 6-ra értünk be, a Csipkébe már taxival mentünk, 900-ért hármunkat bevitt, a pénzt később elosztottuk.
                       Este Mari dehogy lett volna egyedül! mondjuk, csak a szobában, de szerintem azt is túlélte volna. Jó szervező, Siófokról ezt már ismeri mindenki, itt is már elhíresztelte, hogy van ez a scrabble, és hárman is ujjongtak, hogy akkor a kvíz után még beülünk egy-két játékba, a fotelok kényelmesek. 
                       Éjfélkor felálltam, hogy én megyek aludni, mindenki azonnal abbahagyta, persze nem az én kedvemért, hanem mert ők is fáradtak voltak. A szoba meglehetős volt, de aludtam én apartmanban fele ennyiért is ugyanilyen "luxussal". 
                       Reggel nyolckor keltünk, 9-re lenn voltunk az étteremben a kötelező reggelire, amiket én utálok. Mari is utál így enni, mert mindig van elég szendvicse, sokszor még marad is, na de előzőekből tudjuk, hogy neki fizeti a Kata, most kiderült, hogy csak a felét fizette. Két szendvicset csináltam a meglehetősen szűk kínálatból, ami 1750 forintért nekem kicsit drága volt, de mindenképpen ki kellett perkálni. Amit rendkívül furának találtam, az, hogy szemben a nagyvárosi 4-500 forintokkal, itt már 600 volt az idegenforgalmi adó. Ez a fellendülő turizmussal magyarázható, Kiskunhalas világhíres a kézzel varrott csipkéjéről, na és az általam eddig nem tudott szélmalmáról. Amit persze időhiány miatt nem tudtunk megnézni. 
                      A csapatverseny aztán istenien zajlott. Az egyik haladó már mesterjelölt szinten volt, mikor Békéscsabán elkezdett versenyezni. Régen át is lépett volna, de eltörölték az év közbeni átlépést a felsőbb szintekre. Ezt sokan kérdőjelezik, mivel hogy valaki egész évben elviheti a kupát ilyen tudással, hogy ki találta ki a tavalyig így működő rendszer megváltoztatását, nem tudni. Attila és én szinte percre egyszerre végeztünk a saját feladatunkkal, Attila mindjárt átvette Tamástól, mert ő azért sokkal gyengébb. Barátnője, Bettina is elég jó a kezdőben, teljesen meg is csinálta a számára adott legkönnyebb rejtvényt. Úgyhogy elsőnek adtuk be azzal a tudomással, hogy nulla hibával biztosan megnyerjük az aznapi versenyt. 
                     Így is lett! Mari kínlódott a saját maga választotta csapattal, két kezdő és egy mesterjelöltből idénre visszalépett haladóval. Majdnem utoljára adta be, panaszkodott, hogy a két kezdőét is neki kellett megcsinálnia (na bizonyára nem teljesen, hiszen rendkívül könnyűek voltak). És mire a kiabálós, erőszakos Éva, aki három évi mesterjelöltség után visszakönyörögte magát a haladóba és idén már két dobogós helye is lett emiatt, sem lett addigra kész a saját rejtvényével, úgyhogy még neki is kellett segítenie. Éva viszont folyamatosan dumál, de mindenbe, ha kell, ha nem. Gondoltam magamban, kellett Marinak feltétlenül csapatoznia, miután több sikertelen csapatolás után (másokkal) elhatároztuk, hogy az idén már hagyjuk ezt a fenébe, nem alszunk ott sehol, egyéniben versenyzünk és passz. De ő nem bír magával, hát most megkapta. No, így is harmadikok lettek, ez is jó eredmény. 
                   Külön mentünk haza, mert Mari már korán szólt, hogy talált egy buszt, ami átjön a Dunán, tehát nem jön fel Pestre velem, hogy utána még Siófokra utazzon. Az én csapatom minden tagja pesti, kocsival jöttek, úgyhogy engem is elhoztak. Mari más alkalmakkor még aznap fölhív engem, mikor hazaérkezett, hogy én hogy értem haza stb. Most várt egy napot, nyilván hogy megeméssze, megint megelőztem kétszer egymás után is, ahogy Siófokon. 
                   A következő verseny Szerencsen lesz, egy kollégiumban foglaltunk szállást,21-22-én lesz. 
                   Azért Marinak mégis lehetett kis lelkifurdalása amiatt, hogy mivel neki szponzorálják minden kiadását, nekem meg nem, mert megemlítette, hogy mivel vasárnap a csapatversenyt kitolták 11-re a megszokott 10 óra helyett, mi is hazajöhetnénk, itt alhatnánk. Ezt erőteljesen elhárítottam, bizonyos okok miatt, leginkább a hátam miatt, ami péntek reggel óta úgy fájt, alig tudtam mozdulni. Ott is nagyon szenvedtem, mára érzem ennek a lanyhulását. 
                   Holdgyöngy által említett cukrászdába nem mentünk el, mivel én már voltam ott tavaly előtt-előtt (ha ugyanarra gondolunk), isteni sütikkel vendégeltem meg egy házaspárt, aki akkor levitt engem és haza is hozott. Akkor voltunk mosolyszünetben Marival, így még a múzeumba is együtt mentem a házaspárral.








1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Jót mosolyogtama sütiügyleteden.Látom, zajlik az élet nálatok is.