2017. július 27., csütörtök

Jázmin első szivárványa

"Mama! én még ilyet sose láttam! mondta tegnap délután a kislány, amikor az esőben kitártam az ablakot. Minden falevél külön ragyogott, merthogy a nap sütött, míg az eső zuhogott, illetve el is állt nemsokára. Annyira megható volt a kislány öröme, mert ugyan hol is láthatott volna a hatalmas belvárosi házak között így szivárványt. A szülők még a gangra sem engedik ki őket, így, ha én nem vagyok ott rájuk vigyázni, a szobában kell tölteniük az időt. Persze anyja gyakran viszi őket játszóra, na de nem esőben.
 Ezen a másik képen a szivárvány másik fele látható, tán kivehető, hogy dupla, csakhogy a külső sáv halványabb. Az ég csodája egyre élesebb lett, Jázmin meg kiáltozott, hogy mama, már lila is van, és miért van? elmagyaráztam neki az ő szintjén a csakrákat, igen csodálkozott, de tovább nem kérdezett róla.
 Most ugyan csak déltájban hozta el őt Anikó. Előbb úgy volt, hogy én megyek a közös talira, de mivel előző nap főztem kedvencüket, borsólevest és palacsintát is akartam csinálni, sőt elvinni, meggondoltam. Úgyhogy 9-kor föl is hívtam a lányt, nemsokára meg is jelentek. A leves után hárman álltunk a hosszú, de vékony konyhában, a palacsintákat én sütöttem, ők mellettem a saját tányérjukon sorban kenték és ették a mindenkor imádott desszertet. Jázmin az anyjának is félrerakott egy dobozba, Anikó a párjának. Én egy darabot nem ettem, egész délutánig hányingerem volt, ez sűrűn előfordul mostanában, kicsit pánikolok is tőle. Tudom ugyanis, mitől lehet, és előre félek a vizsgálattól.
                  Jázmin aztán gyakorolta az olvasást, mert hiába végezte el jól az elsőt, egyáltalán nem tud olvasni. Nem tudom, miféle firnyákos módon tanítják az olvasást újabban, de a nővérem is mindig arról panaszkodott, hogy az ő unokája sem tanult meg rendesen, pedig már 18 éves, és a másik, a 10 éves se nagyon tud folyékonyan olvasni. Én 1957-ben végeztem az első osztályt, a záróvizsgán, melyre a tanfelügyelő, az igazgató és minden szülő is hivatalos volt, a katedrára ültettek és felolvashattam egy írást az olvasókönyvből, egy másik délutáni ünnepségen pedig színpadon mondtam verset. Nemhogy tudtam olvasni - a többiek is -, hanem nagyon jól tudtam. Visszatérve, Jázmin az épp elöl lévő Kovács Margit album képszövegeit olvasta (pontosabban makogta el, segítséggel olvasva aztán össze), közben pedig a képeken próbálta azonosítani a címet. Szerintem ez nagyon jó! később gondoltam, előveszek egy mesekönyvet, de már hosszúra nyúlt, unalmas és erőltetett lett volna a tevékenység.
                  Közben Anikóval próbáltunk néhány szót váltani, de mindannyiszor leintett minket, hogy ő most olvas, maradjunk csöndben, mert az iskolában... stb. stb. Úgyhogy Anikó aztán elment, amikor Lacija érte jött, mi maradtunk. Közben hatalmas felhő közeledett, úgyhogy nem siettettem aa gyerek visszavitelét, egyébként rollerral volt. Elképzeltem, hogyan oldanám meg az esernyőkkel, táskákkal, rollerral való hazaközlekedést, és úgy határoztam, megvárjuk, amíg a zivatar elvonul.
                 

Jázminnak ezt a kis sarkot alakítottam ki a nagyobb szobában. Azelőtt a kisszobában játszottak, de múltkor átvittem az ebédlőt, jobban elférünk. Már a múltkor is így volt, és Jázminnak annyira tetszett, kérte, alhasson is majd ott. Úgyhogy esti tévénézéseimnek fújtak, de nem is volt fontos. 
                      Az eső után újabb eső jött, úgyhogy eldöntöttem, aznap megint itt alszik, egyébként is nagyon rendes lett, sehol nem volt az engedetlen kislány, aki a múltkor. Este még nézhette a meséket, majd a hasát kezdte fájlalni. Na ettől megijedtem, mert az anyja már többször is említette, hogy "el kéne vinni megnézetni", mert otthon is szokott panaszkodni. Nem is csináltam belőle gondot, hogy 10 órakor fölhívjam a lányomat, mi legyen. Láza nem volt. Nem tettem hozzá, hogy már rég el kellett volna vinni a gyereket az orvoshoz, mert Judit elég gondos anya ilyen tekintetben, csak ezt az egyet hanyagolta, ugyanis a hasfájás nem volt állandó. Most is megoldódott két, egészen kis hasmenéssel, aztán lefeküdtünk, de most az én ágyamban. Ezt azért tettem, mert Jázmin a másik mamával is együtt alszik, én erre eddig nem voltam hajlandó. Most úgy éreztem, jobb, ha összebújunk, és vagy háromnegyed órát beszélgettünk is, szigorúan kihagyva a "fáj még a hasad?" kérdést. Nem is panaszkodott, megnyugodott, az éjszakát is viszonylag jól töltöttük az elég széles ágyban. Persze én többször is fölébredtem, mert a kislány hol a karjait pakolta az arcomra, hol az ágy közepére gurult, én meg lapjával feküdtem a szélén. Az ágy egyébként egy régi rekamiénak csak a legfontosabb része, vagyis rég leoperáltam alóla az ágyneműtartót, oldalairól a támlákat. A támlákból egy külön kis ágy lett. Tavaly előtt egy ismerősöm meg is jegyezte nagy csodálkozva, hogy "te a földön alszol?" én szeretem. 
               Nagyon jól telt az ezt követő reggel és délelőtt is, déltájban pedig szépen elmentünk anyjához a kozmetikába, én hazajöttem, bár a bankfiókban is lett volna dolgom. Tán a jövő héten. Sokkal jobban érzem magam, mint a múltkor. Judittal is tudtam kicsit beszélgetni a problémákról, Anikó pedig este hosszú levelet írt arról, amit nem tudott elmondani.
*
               Este hív a nővérem, mindjárt fekszenek a barátnőjével, mert hajnali 3-kor indul velük a busz Erdélybe, majd le a Vaskapuhoz. Ötnapos út, utazással együtt. Még régebben elvállaltam a kiscicát, mert a nőnek, aki azelőtt már elvállalta, édesanyja nagyon lebetegedett, közben meg is halt. Mondtam neki, hogy nem leszek azért állandóan itt, mondta is, hogy elég kétnaponta etetni. Holnap péntek, én szombat este akartam lemenni egy psoris találkozó után, ennyi időt versenyek alkalmával is egyedül van a cicus, nincs vele gond. Bár, még most is nagyon szomorú, depressziós lett, talán beteg is, alig eszik. 
             Egyszerre azt mondja Mari, hogy vasárnap este majd hívjam fel a menyét, mert hétfőn feltehetően vigyázni kell a 10 éves unokájára. És majd kelteni kell déltájban a 18 éveset is, merthogy déltől dolgozik a szálloda konyháján mint cukrász, de éjjel mindig dartsoznak, szórakoznak, és általában reggeltájt ér haza. Erre már nevetve közbevágtam, hogy még ezt is? Mari nem kapott észbe, hogy velem nem, de velük megbeszélte, hogy én elvállalom a gyereket. És hogy majd akkor én hívjam fel még őket ez ügyben! Az idén ez a harmadik intézkedése, hogy én mit akarjak. Először erre a vaskapuira jelentett be, ezt később lemondtuk azzal hogy nem olvasta el az apróbetűset, és 80 euróval többe kerül, mint ahogy először tudta. Pár nappal később azt mondta, hogy ő mégis elmegy, mert a Kata befizeti, utál ugyanis másokkal aludni, így lesznek egy szobában. Később egy másik hasonló eset is volt, azt se vállaltam, most meg ez. Ő elképzeli, és amit elképzel, arra már mérget is vesz. Még azt is mondogatta, hogy majd legalább ürül megint a mélyhűtő, erre azt mondtam, dehogy főzök, majd elmegyek egy bisztróba, ha enni akarok
               No, mindig is ilyen volt, csakhogy én sem estem a fejem lágyára. Közben pedig ő mondja egyes nőklubosokról, persze más ügyekben, hogy mit intézkednek, amikor nem is kérték őket fel rá. Nem röhej? persze nem fogom a gyereket elvállalni, mert vasárnap reggel már haza akarok jönni és maximum hétfőn délután akarok lemenni újra. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz, ha Hugi, nővérem menye fölhív ez ügyben (merthogy én nem fogom, az biztos), kikötöm, ha a gyereket másnap reggel odahozzák és elhozhatom Pestre, akkor elvállalom, mert nekem is vannak unokáim és velük is foglalkoznom kell. Ez nagyon jó lenne egyébként, mert szeretném azt a gyereket kicsit kimozdítani, neki is nagy élmény lenne, no meg Jázminnak is, összeismerkedni. De, az előzmények ismeretében, ebből sem lesz semmi. 



 

1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Olvasom, nálad is zajlik az élet. Csak olvastasd Jázmint! Elmehetnétek könyvtárba, vannak sorozatok Olvasó Leó, Olvasó Létra, stb. már pontosan nem emlékszem, de tanuló olvasóknak ill. kezdőknek,fokozatosan csökkenő méretű betűkkel és bővülő szövegekkel. Hamar sikerélményük van az olvasással, ami biztató számukra. A nagy unokám nagyon jól és emiatt sokat is olvas, ennek örülök. A középső most kezdi majd. Itt vannak kérdőjelek, de ő meg mindig okoz meglepetéseket.