2017. május 15., hétfő

Levél a Mátrából

Kedves lányaim! 
Egy hétig voltam távol! múlt kedden indultam Siófokra, ahonnan 35 fős csoport indult egy mátrai útra.
- Kíváncsi vagyok Anikó új hajszínére. Gondoltam rá, mi lenne ha én is megpróbálkoznék egy erős színnel, mondjuk a padlizsánvörössel?:-) vagy legyen neonzöld? nem véletlen, hogy ilyenekkel viccelek, hiszen nem egy 80 éves nőt látok vörös hajjal, kikenceficélve. - Nagyon jó volt a mátrai két nap! 
- Igazán frenetikus a kilátás a Kékestetőről! ráadásul az úton találtam néhány apró opált és jáspist, amit persze elajándékoztam. Mari siófoki ismerőseinek tartott kiselőadást az ásványokról, óriási lelkesedéssel. És tömérdek hibás magyarázattal, amit persze csak én értettem... (persze csak gonoszkodom kicsit, de el lehet olvasni a weboldalamon az Ásványtúrákat, valamit tanultam is a hét év alatt).
- A legklasszabb előadás - és itt sajnálom, hogy nem vittem gépet és nem videóztam le - a parádsasvári üvegfújó műhelyben volt. Háromnegyed óráig fújtak nekünk mindenféle csodákat. A társaságból önként vállalkozók lufit fújhattak 1200 fokos üvegből, egészen addig, amíg az kilyukadt. Azonnal meg lehetett fogni az egészet, oly gyorsan lehűlt. Aki kipróbálta, vihetett emlékbe magával egy üvegcserepet. Itt a (első képen látható) hűtőmágnesen kívül egy sötétben világító szárú virágot is vettem. 




Egy másik érdekesség: kis üvegcseppeket marokba fogtak szintén önként vállalkozók, roppant egyet és fehér por lett belőle. Elmagyarázta az üvegfúvó, hogy egyik mutatvány sem nagy kunszt, egyszerű fizika az egész. Attól még nagyon érdekes és csodás élmény!
- Mátrafüreden laktunk kétágyasban, vacsora és svéd reggeli volt, amiből még útravaló is kijött. Tervben volt Galyatető, de aztán inkább Hollókőt választották, hiszen sokan nem voltak még ott. Hollókőn ugyan most csak egy-két érdekesség volt látható, majdnem zárásra értünk oda, ami délután 5 óra. Sószappant vettem egy nénitől, remélem, jót tesz majd a bőrömnek. Rögtön be is terveztük a pünkösd hétfői látogatást kettesben. Akkor ugyanis óriási esküvő is szokott lenni, és rengeteg más minden népművészeti dolog is látható. 

- Néhány szó esett Parádsasváron az itteni (és az ország több más, hasonlóan tönkretett) gyár felszámolásáról, a tömérdek elbocsátásról. A pusztítás nyomai még mindig láthatóak. Az egyik üvegfújó elmondta, hogy legalább elhasználták volna az 1500 fokon tartott óriási üstöt, de mivel ott hagyták, kihűlt, szétvetette a tartályt, körülötte is nagy károkat okozva. De például Ózdon is látható a kísértetváros, lassan megeszi a rozsda a hatalmas gépeket, műtárgyakat. Fekete humorral múzeumot csináltak belőle! hiszen a rendbe hozatal talán többe kerülne.
- Sástóra tértünk a szállásfoglalás után, ez egy kis természetvédelmi terület, rengeteg kiskacsával a tóban. Sajnos, két pár szülő néhány kisgyerekkel - a figyelmeztető tábla és a kacsaeledel-automata ellenére! - friss kenyérrel etette a pelyhes kis állatokat. Szóltam, hogy a kenyér árt a kiskacsáknak, más az ő táplálékuk, ott az automata, de folytatták tovább, nem mertem magam azzal idegesíteni, hogy fölösleges vitákat folytassak. A gyerekek előtt égetni a szülőket? nem is tudom, jó vagy rossz politika ez, úgyhogy inkább eljöttem, ne is lássam ezeket a durva dolgokat.
- Gyöngyösön a Mátra Múzeumban már voltunk régebben is, még ásványoló koromban. Az előtérben felállított mamutcsontvázon kívül a világhíres ásványtudós és gyűjtő Kövecses Lajos (siófoki lakos) ásványkiállítása és egyéb ásványok is ott vannak. Mi személyesen ismerjük őt, Mari egyhetes túrára is elmehetett egyszer velük, volt egy hely a kocsiban. Nagyon irigyeltem!
- A Palóc Múzeumban csodálatos dolgokat lehetett közelről szemlélni, igazán alapos, felkészült és kiadós idegenvezetéssel. Bár ilyesmit Budapesten is láttam például a Néprajzi Múzeumban, és voltam akárhány népművészeti babamúzeumban is, ez mégis más! (S bár nem gyűjtök ilyeneket, a négy látogatásról most mégis hoztam hűtőmágneseket a halasi csipkemúzeum és a korondi Jónás-műhely emléke mellé.)
- Már hazafelé, este 9-kor Polgárdiban a Pokol csárdában még meg akartak vacsorázni a siófoki hazatérés előtt. Néhányan lázadtunk ez ellen, jó nagy vita is lett ebből. A két nap alatt nemcsak a magunkkal vitt kaját meg a fizetett vacsorát-reggelit ettük, de a legtöbb nő saját sütésű süteményt is kínált körbe időszakonként a buszban. Nagyjából tízen kinn maradtunk, a vezető nyitva hagyta a kocsit, akár aludni is lehetett volna, de inkább kinn a jó levegőn beszélgettünk. Jórészt arról, hogy ilyenkor melyik 70-80 évesnek van kedve a mulatozásra a kétnapos folyamatos evés-ivás, sok mászkálás után. (Mert például Kékestetőn elég sokat gyalogolni is kellett fölfelé.) Mari mesélte, hogy tavaly ő és Kata már előre féltek az estétől, aztán mégis megadták magukat. Ketten rendeltek egy adag túrós csuszát, alig tudták megenni. Viszont nem rendelni vagy egy ásványvizet rendelve ott ülni nem lehet, egyszerűen kinézik az embert. De beláttuk, hogy ha "főnökünk" innen akar apjának csülkös-velős-pacalt hazavinni, attól senki nem térítheti el. És voltak más dőzsemberek is (meg is látszott a termetükön).  Még táncolni is akartak, de úgy látszik, frusztrálta őket a kinn rájuk várakozó tíz társuk. Később a "főnöknő" megkérdezte Marit, mi erről a véleménye, ő elmondta a magáét, ami ugyanaz volt másokéival, sőt néhányan azok közül is ugyanazt mondták, akik mégis bementek. Mi nem - és ezzel szerintünk elindítottunk egy új rendszert. Aki mulatozni akar, fogjon össze hasonló társaival és menjenek át együtt - mindenki ingyen utazik már. De Siófokon is meg lehet ilyet csinálni, az se kerül kevesebbe.
- Szinte nyárias volt kint az este, a telihold jórészt megmutatta magát - ráadásul megismertünk néhány épeszű embert is. A bent falók-mulatozók viszonylag hamar végeztek, nagyon is érezték, hogy kinn várakozunk, nem akarták nyújtani, így kb. háromnegyed 11-re már Siófokra értünk. 
*

Itthon, vagyis Siófokon, a nővéremnél. 
- Pénteken rejtvényezés helyett játék volt a könyvtárban, pedig gyakorolniuk kellett volna a közelgő versenyre. Egyik játéktársam a gyomrára panaszkodott, a másik nevette: mert sokat ettél tegnap este. Mit ettetek? kérdeztem? Csülkös-velős-pacalt... 
Egyébként ezek a szókirakók is fejlesztik az elmét! emberismertető is, jól meg lehet tudni belőle, ki tanulta meg annak idején a nyelvtant, illetve hogyan követte a szabályok változását. Volt néhány vita, mikor ragaszkodtam egy-két írásmódhoz, mikor nem ment, végül elárultam hajdani foglalkozásomat. Akkor már elfogadták, ha javítottam.
- Szombaton és vasárnap egy-egy órát bicikliztünk Marival, de szörnyen fárasztó volt, nagyon kijöttünk a gyakorlatból. Viszont klassz volt a levegő a Sió-parton, a Balcsi meg egyenesen gyönyörű. Szedtünk egy-egy csokrot bodzából, akácvirágból és olajágakból, bodzából azonnal üdítőt gyártottam (cukor nélkül).
- A hírekben láttuk, hogy miközben mi jórészt szép időben kirándultunk a két nap alatt, milyen szörnyű pusztításokat végzett az ítéletidő, főleg a tokaji borvidéken. Rossz érzés volt látni ezeket, de ilyen az élet, egyiknek jó, másoknak iszonyatos élményei vannak.
* Szombat-vasárnap Békéscsabára megyünk, rejtvényversenyre. Minden kis időmet gyakorlással töltöm, persze most majd az interneten is kicsit fejtegetek.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lélekben ott voltunk veletek, szlogenünk "Olvasunk és örülünk!" zalán és linda