2017. május 8., hétfő

Anyák

              Két anyát ünnepeltünk tegnap, engem persze meg az egyik lányomat, a szőkét. A másik nem akarja ezt a szép tisztséget betölteni, sajnálom, ugyanakkor megértem, mert "nem az a fajta", és ezt már tizennyolc évesen is tudta. 
              Csak ilyenkor csinálok húslevest, ezt rajtam kívül mindenki szereti. Hogy miért? annyiféle jó leves van, de ezeknek rizikós. Amúgy meg egyre kevesebbet szeretek bevásárolni, főzni, magamnak is. A levesben főtt pulykahúshoz adtam még paradicsommártást, a brokkolikrémet azonban nem kérték... Igaz, a pulykanyakon meg a szárnyon nem volt akkora mennyiségű hús ötünknek. A két és fél éves Dani eszik csak húst, minimálisan, Jázmin nem húsozik, kivéve a "mekis" húspogácsát eszi meg, abból is a duplát, és a legnagyobb adag sült krumplival. Amikor csodálkoztam ezen, Judit nevetve mesléte, merthogy az valahogy nem látszik húsnak...
                  A hatalmas adag betűtészta szintén elfogyott, pedig azt hittem, rám rohad. Ez egyébként nem a legideálisabb tészta húsleveshez, de én nem vagyok hajlandó cérnát kifőzni, akárhogy vigyázok, elázik. Ehelyett mindig csigatésztát szoktam készenlétben tartani, de nem találtam meg
              A húsleves után a hatalmas tál túrós palacsintát nagy örömujjongás fogadta. A csokoládépudingot mellé tálaltam, amit azért kevertem, mert azt hittem, húsznál több palacsintát meg tudok sütni, és gondoltam, kb. az egyharmada ezzel lesz töltve. De nem sikerült a több palacsinta, soha nem is tudtam többet csinálni. Érdekes, hogy mindig elég is volt, sőt most is maradt 5 darab, amit idősebb lányom elkunyizott. Ő meg hozott nekem tavalyi mézet, az ideit most pörgetik majd, persze abból is kapok majd. No és megint tőle kaptam a gazdagabb ajándékot, no, mondjuk, telik is nekik jobban, mint a háromgyerekes Juditnak. A három gyerek úgy értendő, hogy két gyerek, plusz egy férj. Sőt, akár negyediknek ott van Filip, a borjúnyi keverék. Kávé, rostos grapefruit és lime is volt, valamint kevertem egy nagy palack citromos-gyömbéres limonádét. Jázmin a háromféle italból csinált magának itókát.
               Jázmin megint átrendezte a lakást, a szekrény tetejéről lelopta a parókámat, amit egyébként az anyja, Judit hajából csináltattam anno, de nemigen hordom, mert kényelmetlen. Meg aztán minek, másnak is van gyér haja, nemcsak nekem. Egy régebbi látogatásukkor mindannyian fölvettük, vannak róla képek is, de már csak papíron. Régebben azt hiszem, föltettem őket ide is, tán két-három éve. Az is óriási élmény volt, hatalmasakat vihogtunk.
               Persze játszani is akartak, leginkább bújócskázni szerettek volna, ez kicsit nehezen megy nálam, mert ajtaja is csak a vécének meg a mosdónak van. Azért csináltuk, míg a nagyok a szobában beszélgettek. Labdázni is én szeretek leginkább, ami a képekből is látszik. Aztán kapták magukat és elmentek. Őszintén szólva, elég is volt az a három óra. De, jó volt!
              A képen a férfiember nem a gyerekek apja, hanem a nagyobbik lányomé. Neki már van  három gyereke, mástól, gondolom, kicsit ez is közrejátszik abban, hogy Anikó nem szül, tavaly túllépte a negyvenet.




Hogy én milyen dagadt vagyok!


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

szép családi kör, senki nem hiányzik, még a gyerekek apja sem:-) zalán és linda