2017. február 9., csütörtök

Szürke eminenciás

"A szürke eminenciás olyan hivatalnokok gyűjtőneve, akik kötelességtudatból lelkiismeretesen végezték a rájuk bízott munkát, amiért nem kaptak és nem is vártak különösebb elismerést."
               Igazából ez a nővéremre vonatkozik. A vasárnapi verseny után két nappal megjelent Siófok honlapján néhány sor. Szerintem azért, mert polgármester (vagy helyettes, mindegy) meghívót kapott a versenyre. Rögtön tudtuk, hogy ez csak azért lehet, mert Siófok nyerte meg a tavaly augusztusi verseny rendezésének első díját. Az után is sok dicséretet kaptak, nem is hiába. 
               A fiatalasszony fel is jött, de már csak az eredményhirdetésre, mert akkor osztogattak díjakat. Kapta is az oklevelet, ahogy mások is más segítő munkájukért, elég sokan voltak, hiszen itt azt hiszem, senki nem pénzért dolgozik, még a rejtvénycsinálók is ingyen. (Viszont az egyesület költségei számosak, erre szedik a tagdíjpénzt és a regisztrációs díjakat.)
               Én mindig demokratikus gondolkodással bírtam. Nemhogy a hazugságot nem bírtam, de a mások munkáját elbitorlókat is gyűlöltem. Egy kollégám mindig azzal jött, hiába dühöngsz Erzsi, soha nem lesz demokrácia. És én mára, ahogy visszanézek a világtörténelemben, alighanem soha nem is lesz. Hiába verik a szájukat a Face-n is a politizálók, aki fölkerül, annak ha első dolga nem is az, hanem jószándékú, végül beleesik a saját pecsenyéje sütögetésébe és a hozzá hasonlók ilyen ügyeinek eltusolásába. Ez mindig így voltak, nem hiába írta Móricz az Úri murit és hasonló regényeit. 
                Azt tehát nagyon utálom, hogy valaki elkezd egy jó dolgot csinálni, mert ugyanakkor a saját kedvét is leli benne, a babérokat később más aratja le. A honlapon ugyanis abban a kis cikkben elsőként szerepelt az önkormányzat pénzbeli segítése (a tavalyi verseny költségei). Ezt követően a Nőklub szerepelt mint jelentős rendező. Egyedül Marit hagyták ki, mint a rejtvényfejtés siófoki elindítását, megszervezését. És ez így volt az augusztusi verseny után is. 
                   Addig ugyanis senki nem tudta Siófokon, hogy rejtvényversenyek is vannak, amíg Mari nem kezdte terjeszteni. (Most az mindegy, hogy ő meg én vittem el az első versenyre. Azért mindegy, mert én utána már semmit nem csináltam.) De ő beszélt a könyvtárvezetővel és a nőklub vezetőnőjével, hogy csinálna egy kis klubocskát. És ahány embert ismert, mindenkinek mesélte a versenyeket, például már a második versenyünk után telefonált, hogy "mindenki alig várja, hogy megismerjen" (ez a székesfehérvári első díjamnak szólt). 
                   Na és a siófoki nők ráharaptak a könyvtáros pénteki játszónapokra. Jó ideig Mari csak szervezett, és mivel fél Siófok személyes ismerőse, rövidesen mindenki tudott a kis klubjáról. (Persze csak elenyésző részük járt be.) Mari a Nőklubban is jelentős segítő szerepet játszott, többedmagával persze. A Nőklub minden rendezvényen jegyszedőket, takarítókat toboroz, akik nem pénzért dolgoznak, hanem ha akarnak, azon a rendezvényen ott is maradhatnak. 
                A nyugdíjas klubban Mari kevesebbet tud már vállalni, de a nagyobb rendezvényeken kötelezően ott van, süteményeket süt stb (ezt teszik persze mások is)
                  De térjünk vissza a rejtvényfejtő klubjához. Egyszer panaszkodott, milyen magasak lettek a fénymásolási költségek (a rejtvényeket ugyanis ő vitte a klubjába). Amíg kosárszámra vitte a könyveket ajándékba (otthonról, eleinte nem kértek pénzt néhány oldal fénymásolásáért. De most már új ember van ott is, és hiába az ajándék könyvcsomag, már kérik a lóvét. Kérdeztem, hogy a nőklub nem járul hozzá a költségeihez? ő a kis nyugdíjából akar mindent fedezni? A decemberi helyi kis versenyt már muszáj volt a Nőklubbal megbeszélnie, de mivel a könyvtárban rendezték, kellett tudnia erről a polgármesternek is. El is jött, ő adta át a díjakat stb. És akkor - csak akkor! - a Nőklub elnöke megsúgta Marinak, hogy hozza ám a számlákat, nemcsak a versenydolgozatok másolásának volt ára, hanem az okleveleknek is, nem is kevés. És Mari mit mondott? hogy nem kért számlát... ahogy eddig sem. Nem akartam lehülyézni, inkább megértettem. Ő így vezette be, és még az is lehet, hogy ha azzal kezdi a klubnyitást, hogy pénzt kér valahonnan, talán legyintenek, hogy erre nem adnak. Talán az lett volna a válasz, hogy menjenek minden héten más ember lakására játszani.
               Én már a tavaly augusztusi verseny után is írtam jó néhány sort a Nőklub Face-book oldalára, ám valamiért csak oldalt, alig látható módon jelent meg a hozzászólásom, azóta meg el is tűnt. Nem hiszem, hogy véletlenül. Nagyon udvariasan fogalmaztam meg bár, de benne volt, hogy azt az embert is meg kellene említeni, aki az egészet elindította. 
              A siófoki honlapi cikk mellé egy fotót mellékeltek. Ott csinálták a vasárnapi Rejtvényfejtők Napján, Marin kívül egy kezdő szintű nő és egy haladó szintű férfi (aki egyébként balatonszentgyörgyi, csak odaszokott, és versenyeken is mindig velük jön, már szinte családtag) társaságában fotóztatta le magát a polgármesternő a magával hozott fotóssal. A vicces az, hogy itt legalábbis megemlítették Marit, mint mesterjelölt versenyzőt, és az is leíródott, hogy mindhárman kaptak oklevelet. Na nem sajnálnám tőlük, ha kaptak volna, csakhogy ez nem volt igaz. 
              Mivel tegnap alig voltam itthon, csak ma reggel néztem meg még egyszer a honlapot, és kerestem egy lehetőséget, miszerint írok néhány sort fentiekről. Na, csak nagyon kulturáltan. A cikk persze ma már nem található az első oldalon, hiszen más fontos események vannak fenn, ami éppen aktuális. Arra gondoltam, írok a polgármester asszonynak arról, hogy a cikknek a fele sem igaz, pontosabban nem így. De minek? ahogy az elején írtam, a szürke eminenciások, akik kitalálnak, feltalálnak, nagyon sokszor a háttérben is maradnak. Mert a dolgok így működnek. 
               Mikor mondom Marinak, hogy ilyen gondolataim támadnak, azt mondta: "Nekem is mindenki mondja, hogy miért nincs szó arról, amit te itt dolgoztál ezért..." most már mindegy, ő is marad az, ami volt, samesz, aki beveti a magot, a többi meg learatja a termést.

3 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Huh. Protokoll, polgármester, őt fényképezni KELL. Szellőztetni magát KELL! Elnéztem a helyi sajtóban, néha min. 3 fotó is van róla egy-egy számban. Azt a számlakérést gyorsan kezdje el, mert a könyvtár is a beszámolóiban foglalkozhat a klubbal, tehát akkor a költségekbe is szálljanak be. Azért én megkeresném az újságírót, s iratnék cikket erről a rejtvényfejtő klubról, az ürügy már meglenne hozzá. A bemutatás miatt is, meg ilyenkor újak is csatlakozhatnak. Ha nem ismeri, kérje a könyvztárosok segítségét ehhez. Ne hagyja magát!

Isabel írta...

jaj, Holdgyöngy, én annyit dumáltam már a nővéremnek a jogairól, de hiába. Csomószor átverték így meg úgy, de azt mondta: "figyelj, én élek itt és nem szeretném a kapcsolataimat elrontani". Egyébként ugye írtam is, hogy a nőklub elnöke szólt a számlahozás miatt, tehát ezután ez lesz. ÉN, ha ott lennék, nyilván meg is keresném az újságírót, bár szerintem ezt maga a polgármesternő írta (vagy helyettes, de szinte mindegy). Ez egy fiatal szép magas liba, férjjel az oldalán aki nagyon törekvő. Mivel egy adu van a kezében, mármint hogy az önkormányzat fizette a verseny költségeit (ha nem ő, a nőklub fizette volna! ismerem őket személyesen, ők rendesek), és ha elolvassuk a cikket, abban benne van az igazság. Azt én sem helyesbíteném, hogy ez a három ember nem kapott oklevelet, mert ismerem őket is, hadd örüljenek, ha nem is igaz. A férfit szerintem nem érdekli, de a nőt igen, mármint a közhírré tétetés. És, mi tagadás, a nővérem, akárhogy is, szintén a középpontban szeret lenni, más kérdés, hogy ezt imádja is, tehát mindent megtesz érte. Viszont jól kiírtam magamból ezt, mert úgyis máshol is ez van, nem tudsz semmit tenni, hiszen végül is csak elfelejtettek valamit. Amit viszont az egész város tud... Én tudom, hogy Mari csak bebeszéli magának, hogy ez neki nem fontos, mondta is, hogy azt válaszolta a többieknek: "én nem kértem, hogy a nevem szerepeljen bárhol is". Nem kérte, de jólesik neki és ezért még több mindent magára vállal. Az ő dolga, én csak magamat ismerem föl benne, bár természetesen nem ebben a témában. A mi fél családunk már ilyen, anyám példáját követjük. Azért írtam fél családot, mert például a húgom teljesen más és a másik nővérem is. Ők kiharcolták maguknak, ami szerintük járt nekik, de hogy ez a család széteséséhez vezetett, az sem érdekelte őket. Ez egy hosszú történet. Ha elolvasod a honlapomon a Zsuzsák című fejezet egyik Zsuzsáját (most így hirtelen nem tudom, melyik a 3 írás közül, de az az életünkről szól) sok mindent megtudhatsz belőle. Már ha érdekel. Jobboldalt van a link. Az biztos, hogy én innen nem tehetek semmit érte. Ha neki ez elég, megfelel, legyen. Isten őrizz, hogy még egyszer legyen köztünk egy mosolyszünet, jóval előrébb írtam róla, nem kérek belőle. Legalább őt ne veszítsem el, ezért sok mindent elnézek neki, ahogy nyilván ő is elnézi az én dolgaimat, csak nem tudom, mit, mert sose mond ilyesmiket.

Holdgyöngy írta...

Nem kérte, de biztosan jól esik neki, emberek vagyunk, akárhogy is.