2016. november 13., vasárnap

Péntek délután

Elfelejtettem gépet vinni, de amúgy is rengeteg kép van már a gyerekekről. Tegnap kisebbik lányommal és két unokámmal "ünnepeltek", szülinap okán. Mivel zuhogott az eső, de lányomnak volt egyórás munkája a kozmetikában, előre szóltam, hogy odamehetek hozzájuk, ne kelljen a gyerekekkel az esőben bumlizni, meg aztán kicsit veszélyesnek tartom, ha beviszi őket. Nem, menjek csak a kozmetikába, írta többször is, de mikor aztán megjelentem, éreztem, hogy valamiért ideges. Aztán kibeszéltük magunkat, az is kiderült, hogy otthon elég nagy a káosz, nem tudott készülni, bár az előző délutáni mozi helyett készülhetett volna. Az iskolás lány eléggé köhögött, náthás volt, büszkén mesélte, hogy éjjel még hányt is, az éjszaka második részét így a szülőkkel töltötte. Mindegyiknek elég szép karika volt a szeme alján. 
                      Mivel kiderült, hogy "semmi nincs otthon", úgy lett, ahogyan én is elgondoltam. Bementünk a plázába ebédelni, közben a kicsi el is aludt egy órácskára. Én még vettem egy csirkemellet, ami elég tetszetősen sajttal és paradicsomkarikákkal volt borítva. Evés közben kiderült, hogy kár volt ennyi pénzt rá kidobnom, az egész hús alig volt 5 deka, 3-3 falat jutott kettőnknek. Jázmin nem eszik húst, pontosabban hamburgert eszik, mert "az nem hús". Meg nagy néha megeszi a rántott húst is, de az elég ritkán van otthon. Dani aztán fölébredt, s mivel hagytunk neki egy jó adag sült krumplit, be is dobálta, utána meg bementek a játszókába. Mi jót beszélgettünk Judittal régi családi dolgokról, meg persze a jelenről is. 
                     Kiderült, torta nem lesz, amúgy is répatortát akartak (hogy én mit kérek, az valahogy elmaradt), mert már nagyobbik lányom szülinapján is szó volt róla, de akkor sem azt ettünk, mert a húga vett egy csokitortát. Na de most nem volt répatorta, és mivel azt Judit akarta megvenni, elmaradt. Viszont "enne egy somlói galuskát", Jázmin meg palacsintát kért. El is mentem megvenni ezeket, elég drága pénzért ahhoz képest, hogy ez a palacsinta nem az a palacsinta, amit Jázmin otthon vagy a strandon megszokott, így csak belenyalt a vastag csokimártásba, közölte, hogy ez rossz, majd visszament játszani. A palacsinta aztán ment is a tálcatárolóba, mert mi ketten se bírtunk egy falatot lenyelni már. Judit közölte, akkor vesz Jázminnak egy muffint, na és a párjának is, aki aznap iskolában volt, csak este volt várható. Na és imádja az édességet, egyszer Jázmin azt mondta, az apja megevett egy egész Carte d'Or csokijégkrémet, egyedül.
                    A gyerekek még villamosoztak. Ez volt a pláza legjobb találmánya a gyerekeknek, akiknek a játszószoba nem különösebb, persze azért jót viháncoltak. A villamos olyan két méteres ovális körben fut, nem is drága. Ráadásul mivel volt benne egy fiú, aki nem akart kiszállni, az apja kifizetett két kört, mert hárman is befértek. Aztán mi fizettünk egy kört, utána viszont jött egy asszony a lányával, az is fizetett egyet. Jót köröztek tehát, de aztán már el is jöttünk. 
                   Judit még be akart térni a CBA-ba, mert "tényleg semmi nincs otthon", be is vásárolt alaposan, és mivel mindig megérzem, mennyi pénze van illetve nincs, én fizettem. Aztán tényleg már az utca, az eső, mintha dézsából öntenék. 
                   A vizemet is megitták a gyerekek, mert jobban szeretik a vizet, mint az idióta cukros teákat meg gyümölcsléhez hasonlító löttyöket, amiket anyja sem helyesel, mégis vesz nekik, ki tudja miért. Tehát még fölmentem hozzájuk, kávéztunk, aztán elhúztam hazafelé. Ajándékot nem kaptam, persze nem is hiányzott, bár kicsit azért furcsa volt.
                                                      *
                   Ma mégis elmentem a Szenior kupára, pontosabban azért, mert Mari fölhívott, hogy elhozná az ajándékomat, és lehet, hogy nem tudják megvárni az eredményhirdetést. Ott aztán kiderült, hogy "hiányoltak", mert föl voltam írva a listára. Mondom, nem tudom, ki akart helyettem dönteni, menjek-e vagy nem a versenyre, hát talán azt hitte valamelyik buzgó szervező, talán elfelejtettem feliratkozni. El is jöttem, mert közben Mari megváltoztatta a szándékát, hogy ha el is mennek a többiek, ő marad, hogy elvigye a feladatlapjaikat. Vicces, azt hiszi, nem látok át a szitán, meg akarta nézni "lányai" munkáját, inkább elmegy egy későbbi vonattal. Meg számított valamilyen díjra is, azonban csak hatodik lett a tizenkettőből, tudtam meg ezt nemrég, mikor felhívott.                 

Nincsenek megjegyzések: