2016. október 30., vasárnap

Hiába, ha megtalál a rossz

Örömmel mentem pénteken a fényterápiára, mert három hétig nem lehetett, de előtte való nap kiderült a röntgenen, hogy már tiszta a tüdőm. 
                 Igaz, ismertem én ezt a nőt, aki a gépeket kezeli, nagyon sokszor elég csúnyán beszélt a betegekkel, sokszor rám is rám rivallt - egyszóval a modora pocsék volt. Nem elég a betegnek a betegsége, még ki van téve megjegyzéseknek, na de ezt már a múltkor a kórházban is tapasztaltam. De, nem tudom megszokni. Most kiszólt, hogy van-e UVB-re váró, hát csak én voltam, munkaidő letelte előtt másfél órával. Kikapta a kezemből a lapot, miközben rám rivallt, hogy "csak előjegyzésre!" ez eddig se volt itt divat, legfeljebb vártunk, de sokszor még nem is kellett. Második mondata, hogy mikor voltam? mondom neki a tüdőgyulladást, addig nem volt szabad jönnöm, de most folytatni tudnám, ahogy az orvosnő előírta. Hát ő ezt nem vállalja! de nem ám normális hangon, hanem mintha gyilkolásra készülne. Ő hazamegy a munkaideje leteltekor. Erre közbeszóltam halkan, hogy hát nincs itt senki rajtam kívül. Egy másik nő ugyanis másik gépre várt. Nem, ő ezt nem vállalja, különben is mikor tudnék legközelebb jönni? no, ha ezzel kezdi, szépen és meg is magyarázza, hogy a hosszú hétvége miatt kimarad jó csomó nap, meg sem lepődök. De ilyen hangon! azért is fájt ennyire, mert elég szépen jattoltam neki, plusz kis ajándékokkal spékelve, amiről még sokszor el is beszélgetett velem. Hogy mennyire szereti a levendulát, meg milyen szép kis kő ez, mi a neve? a kitűzőnek is örült. A végén még azt vetette oda, majd menjek jövő hét után, mert jövő szerdán sem érdemes elkezdeni. Megjegyezni való, hogy régebben is így volt, szerda, péntek, utána csak hétfőn lehetett menni. Jó, akkor minden jót, búcsúztam el, de még meghallottam, mit füstölgött jó hangosan: ez azt hiszi, a szoláriumban van!
                Annyira rosszul esett a stílusa, amit, ahogy írtam is már, máskor is előadott, másokról nekem, hogy ha nem megyek utána a lányomhoz kozmetikára, az egész napom odavan. Meg is nyugodtam a sokadik méltánytalanságra, mert történt más ilyen is a kórházi eseten kívül. Például hogy amikor a kórházban voltam, azonnal jött egy kordinátor, beírt a klubukba, amilyet mindenfajta gyógyíthatatlan betegeknek létrehoznak, ennek is egy orvosnő a kezdeményezője. Már akkor mondta, hogy havonta klubnap lesz, azonban sem szeptemberben, sem októberben nem értesített, hogy mikor. Márpedig akkor honnan is tudnám? utólag véletlenül vettem észre a táblát. 
               Nem állítom, hogy régebben nem történtek ilyen dolgok, betegekkel szembeni méltánytalan, igazságtalan dolgokkal eddig is találkoztam, személyesen is, máshonnan hallva is. De most úgy tűnik, sorozatban ez van. Ez akkor is így volt és van, amikor az ember anyagi áldozatot vállal, akár erején felül is, a jobb bánásmódért. Akár megkapja, akár nem, a pénze bánja. Ezentúl egy petákot nem adok senkinek, az biztos. Sőt, amilyen szépen elkezdett a héten javulni a bőröm, lehet, hogy már nem is lesz szükség még egy sorozat fényterápiára.
               És akkor a fejemhez vágják, hogy negatív vagyok! én, aki általában mindig megvédi (bár némi füstölgés után) azt, aki nagyon megbántotta. 
                                                         *
               Így van, itt a halottak meg mindenszentek napja, ilyenkor persze megint előjönnek a régi dolgok. Kollégám, aki anyám halálakor azt mondta, nagyon szíven ütött vele: "hát élhetett volna még bőven!" de amik vele történtek, mely eseményeken én már nem tudtam változtatni, tehát szenvedtem miatta. Majd csak vége lesz már ennek is. Tán nem hiába érzem rosszul magam megint.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Isabel, sűrűn megértem fájdalmadat, tapasztalaból. hiába minden jóindulat, nem e világra való, úgy látszik. az győz, akinek nagyobb a pofája és vélt hatalma. próbáld csüggedésedet kisöpörni, rágódj rajta addig, míg van rajta hús. aztán elszáll, hidd el, örökre. Csók, Zalán

Holdgyöngy írta...

Lehet, hogy az ünnepre készült, akár elutazni, te pedig "megzavartad" a programját. Mondjuk a hangnem akkor sem mentesíti. Amikor szavakkal így végigvágnak rajtam az én napom is elrontják, megértelek.

Isabel írta...

Ő látszatra idősebb volt nálam, tán belefáradt már a munkába, többször is tapasztaltam, hogy mindennek ellenére ez az egyetlen hasznos tevékenysége. És igen, a szavak jobban vágnak, főleg ha nem tudsz, nem akarsz úgy visszavágni, mert az kinek lenne jó.