2016. április 30., szombat

Semmitmondások

Igazából nem akarok most semmit közölni, csak hogy létezem, sok mindent csinálok, ahogy eddig is. Húgom kicsit kiakasztott. Érdekes, mennyire rosszul boldogul az ember a saját családjával, tavalyig a nővéremre fújtam egy évig, de aztán mintha mi se történt volna. Lényeg, hogy nagyon nem hiányzunk egymásnak és ez így a jó, mert azt jelenti, hogy ugyanakkor "lefelé", azaz utódainknak viszont nagyon is hiányzunk. Amíg ez fennáll, nincs is semmi baj, a baj ott kezdődik majd, amikor már ez nem lesz így. Ha addig nem építünk ki másféle kapcsolatokat, egyszercsak ott maradunk, ahol a part szakad, vagyis hirtelen nem lesz senkink, lehet megint ácsingózni.
           Holnap Anyák napja, meg is van a mai programom, több napos bevásárlás előzte meg, de még ma is ki kellett mennem a nagypiacra, húsért, mert errefelé semmi jót nem lehet kapni. Főzök a gyerekeknek húslevest, lesz sült oldalas meg sült csirkecomb. Rántott dolgokat nem vállalok már, múltkor meg is mondtam, de attól tartok, nem menekülök a rósejbnisütéstől. Palacsintát fogok csinálni, ugyanis a legutolsó két vendégségre sütött finomság nem lett annyira jó, mint annak előtte, mikor még rendszeresen sütöttem. Hát kijöttem a gyakorlatból, hiszen magamnak nem sütök.
            Az unokázás továbbra is jó program, már nem annyira fárasztó. Akkor járok jól, ha késő délelőtt megyek, mert Danikám fél 11-kor egyszerűen leteszi magát, és általában alszik két-három órát is egyfolytában. Ilyenkor olvashatok, rejtvényt fejthetek. Néha el szoktam mosogatni, de nem rendszeresen, nehogy a lányom megszokja az ingyencselédet. Végül is arról én hol tehetek, hogy csak bevágják, sokszor ételestül a mosogatóba a tányérokat. Hogy mire használnak el naponta tizenegy nagykést?
            Hát ennyi mára, most eszem egy kis levest, hat csirkemellcsontot vettem olcsón, rengeteg hús van rajta, mustárral isteni lesz. Ezeknek meg holnapra leszűröm a levest és csak a sárgarépát hagyom benne, azt szeretik.

Nincsenek megjegyzések: