2016. április 4., hétfő

Cím nélkül

Fura dolgok vannak, miket értek ugyan, csak nem tetszenek. Valaki szamárnak néz például, amit mindig is nehezen viseltem. Valaki mindig mellébeszél, és azt hiszi, udvarias, elnéző, empatikus. Mindegy, lényeg, hogy én mindig is átláttam helyzeteket, persze nem voltam tőle boldog.
               Viszont idén sűrű versenyjárás lesz, eddig 11 helyszín volt, most már 15 is van. Csak győzzem végigjárni őket. Egyelőre töretlen a lelkesedésünk, de csapatot idén mégsem építünk. Emberekben kevésbé lehet megbízni, márpedig két mesterjelölt és két kezdő egy csapatban elég siralmas eredményeket hoz. Végül is az ő rejtvényüket is nekünk kell megfejteni, és ha sikerülne, ők járnak jól a helyezésekkel. Székesfehérváron nem így volt, szépen utolsók is lettünk. No nem estünk saját kardunkba ettől, csak tanultunk valamit.
                Debütálásom mesterjelöltként viszonylag jó. Két hete 25 közül a 18. lettem, mégpedig elég kevés hibával. Míg az utánam befutóknak száznál is több hibájuk lett, nekem csak 14. Most a 12. lettem a 18-ból, 12 hibával, és ez is nagyon jó kezdésnek számít. Örülök is neki felettébb.
                Mari fiatal ismerőse mellém szegődött, aki ha korán kezdem, akár unokám is lehetne, bár ez túlzás, a tény viszont a negyven év különbség. A fiú Pesten jár egyetemre, itt is tanul, versenyekre is ritkán jár, talán ez volt neki a negyedik. Mari siófoki klubja révén került be a társaságba. Okos, csak sokat hisztizik, mert nem tudta ezt vagy azt. Meg is mondtam neki, mikor az eredményhirdetésre várva odakéredzkedett mellém: te, ha hazafelé is ez fog menni, nem utazunk együtt! ugyanis már akkor kiderült, hogy egyenesen Pestre jön, és mivel nincs más társasága, engem szemelt ki útitársként. Vissza is fogta magát, kifelé jövet és a vonaton már csak egy-kétszer hozta szóba saját hülyeségeit. Sajnos, most sem tudtam sem pihenni, sem rejtvényt fejteni, bár a harmadik órában már ő is szörnyen unta az utazást, így mikor lecsuktam a szememet, hogy alszom kicsit, a beszédet abbahagyta és elővette a füldugókat, zenét hallgatott. Közben eltűnődtem, hogy egy huszonéves jóképű fiúnak miért a fő témája a rejtvényezés meg a szakma. Feltehetőleg nincs barátnője, ahogy nekem az természetes lenne. Azért a fiatalság energiája jól jött nekem is, fel is dobott, örültem, hogy nemcsak a lányaimmal tudok értelmesen szövegelni, hanem idegen fiatallal is. Igaz, a közös téma összehozza az embereket.
             A szemközti kupéban ülő klubtársunk oda-odanézegetett, esetleg gondolhatott is valamit. Már tavaly is megjegyzést tett, mikor a Szelidi-tó esti táncmulatságának képeit látta, azt mondja, láttam, hogy szédíted a pasikat. Nem mondtam neki, hogy ezen röhögnöm kell, rég túl vagyok a szédítéseken, örülök, hogy ha jól érzem magam, nem fáj a fejem, a gyomrom stb. Mi tagadás, az egómnak mégis jól jön, ha ilyesmiket hall. Azt persze nem gondolnám, hogy ő ácsingózik rám, egyrészt nem az a fajta, másrészt családos. Ámbár, ki tudja, a haraszt mitől rezeg. Látok másokat, akik ilyen korban még mindig vidáman eljátsszák a vérük diktálta játékokat, no én régen se csináltam, most meg már pláne nem.
               Tegnap a Kopaszi-gáton voltam ismét, embertömeg, ami évek óta egyre nő. Azért én kint hagyatnám a bicikliket, mert unom, hogy itt is vigyázzállásban kell közlekedni. Csak úgy száguldoznak az emberek között a bicajosok, pedig itt rengeteg kisgyerek is futkározik a járdán. Eddig sikerült kikerülnünk egymást, de ki tudja, mikor történik baleset. De legalább kutyákat nem hozhatnak be, mint például a Margitszigeten, ami szintén túlzsúfolt. Az emberek évről évre jobban szeretnek kimenni a zöldbe, bezzeg régen kongott az ürességtől, az ember a magáénak érezhette az egész területet.
               Jó volt a baloldali őstermészetben mászkálni, ott jobban szeretek, mert a jobb partot már művileg alkották, műfű mindenütt. A fagyi elég ócska volt 250-ért, tiszta jég, íz semmi. A két vécépavilon közül az egyik be volt még zárva, a másik előtt sor ácsorgott. A férfivécéből kijövők árvízveszélyt jeleztek az oda várakozóknak, az egyik azt mondja a fiának: hát levegőt nem veszel, viszont uszoda van.
               Szép nap volt a vasárnap, nem hiányzott társalgás, az az előnye, ha egyedül megyek valahová, hogy nyugodtan figyelhetem a környezetet. Bár tekintettel a tegnapi zsúfoltságra, más hétvégén keresek valami csöndesebb, elhagyatottabb vidéket a sétálgatásra. A Kopaszi-gátra kell egy keveset lábalni, ugyanis megszűnt a 103-as buszjárat, a villamosról meg elég sokat kell visszagyalogolni, zebra sehol, az autók meg özönlenek mindenfelől. Ma már mindenkinek a fenekéhez nőtt a kocsija, a kapunál dugó alakult ki befelé és kifelé is. Én visszafelé föl szoktam menni a hídra és gyalogolok át a hídon, majd egészen a Lurdy-ház sarkáig, ott szállok csak villamosra, ami a Népligetig hoz. Na befejezem, megyek Danihoz, majd a rejtvényklubba, este keveredek csak majd haza. 

Nincsenek megjegyzések: