2015. december 28., hétfő

Mindenesetre karácsony

Itt az idő néhány újabb gondolat és élmény beírására. A karácsonyi készülődések most sem maradtak el, és hiába az "alig" család, azért csak szeretnek jönni, én is szeretem, ha jönnek.
Sajnos, az ünneplést kétfelé kellett vágnom. Lányom tegnap délelőtt telefonált, hogy Dani belázasodott, így nem tudnak jönni. Szerencse, hogy nem raktam még be a sütőbe mindkét grillcsirkének valót, amihez köretnek volt alma, gesztenye, mindenki kedvence, a baconba tekert aszalt szilva és csirkemáj. Már mindkét csirke benne volt a sütőzacskóban, az egyiket rögtön betettem a fagyasztóba, ha a gyerek jobban lesz és jönnek, csak kiveszem sütni.
Másik lányom a párjával jött és most itt voltak kétszer annyi ideig, mint amennyit általában itt töltenek. Lassan, de biztosan átveszik a sütés-főzés édes terheit, ezúttal töltött káposzta és beigli erejéig, ezekből kóstolót is hoztak. Meg kell mondjam, "nemvejem" jobb beiglit készít, mint én, holott nem cukrász, és a töltött káposztája is elég jó volt. 
Májgombócot levesbe már legalább harminc éve nem gyártottam, most ez is eszembe jutott, természetesen friss csirkemájból, mert ilyeneket én nem veszek készen. Másrészről anno készítettem májkonzervből is, de ez már a múlté. Egy grillcsirke hármunknak éppen elég volt, bőre alá négy csirkemáj is elfért, a pecsenyés tálon körben pedig helyet kaptak a baconba tekert májak, no és a verhetetlen sláger, amiből akármilyen sok is kevés: a bacon köpönyegű aszalt szilva.
Kaptam tőlük saját készítésű propoliszt, vagyis inkább saját méheik előállította gyógyhatású szert, ez jó lesz a mostanában itt-ott a bőrömön megjelenő különféle bibik kezeléséhez. Tőlem ők saját készítésű lekvárokat, meggybefőttet, diót daráltan és darabosan, szép kis üvegekben, no és az ilyenkor mindig szokásos nagy üveg neszcafét. Odaadtam nekik csodálatos (és márkás) zseblámpámat is, melyet én itt a lakásban nemigen használok (a szolnoki versenyen kaptam ajándékba a pezsgő és a díjak mellé, nagyon tetszett nekik). Mostanában nagy ajándékok nem jönnek-mennek nálunk. Másik lányomnak is csak egy Wok serpenyőt vettem, ő is kap kávét, lesz nekik egy igazi élményajándék is, színházjegyek az új év első vasárnap délelőttjére. Ez a Parázsfuvolácska című, gyerekek részére átalakított Mozart-opera - nagyon remélem, hogy tetszeni fog Jázminnak, no és a szülőknek is élmény lehet. Még sétálva is odajutnak a lakásuktól.
Másnap délfelé jött el húgom, kisebb figyelmességekkel leptük meg egymást. Saját főzésű halászleve kitűnő volt, én ezt ettem, ő az előző napi májgombóclevest ette meg, utána pedig elosztottuk lányomék töltött káposztáját. Hat órán át dumcsiztunk, kikísértem a buszhoz, én meg hazajöttem kipihegni a sok beszédet.
Kisebb lányom telefonált aztán, hogy vasárnapra már egészen jól lett Dani, el is jöttek. Persze folyt a kissrác orra, meg hogy nem aludt még addig, nagyon nyűgös volt, ötpercenként jött rá a bőgés, ami sokszor nevetésbe csapott. Fura volt, tíz napja láttam utoljára, akkor még nem produkált ilyeneket. 
Megettük a másik csirkét, Jázmin miatt rengeteg rósejbni is volt, mert ő nem szereti a húst. Egyszer azzal jött haza az óvodából, hogy "egy évig nem eszem húst!" a szöveg nyilván valami felnőtt szájából eredet, ha nem is egész pontosan így, tény, hogy Jázmin húsevése szalámikra és kolbászokra korlátozódik azóta. Dani is eszik már sült krumplit az egyévesek stílusában, ami azt jelenti, hogy mindenfelé szétdobál félig megcsócsált darabokat, és ez lett a sorsa az almaszeletkéknek is.
Dominóztunk aztán, egészen egy parti lezárásáig jutottunk, utána Jázmin kijelentette, hogy ez unalmas. Judit elvonult, hátha el tudja altatni a kicsit, mert így egy nyűg volt csak az élet. Elővettem a ragacslabdát, az ötévessel felváltva tartottuk az elfogót és dobáltuk bele a labdát. Jázmin, akár sikerült bedobni és elkapni a tüskés labdát, akár nem, nagyot nyerített, hihetetlen, hogy sikerült a másik szobában Juditnak elaltatnia a kicsit, de meglett aztán ez is.    
Sikerült megállanom, hogy két napig ne menjek a Face-re, hiszen most ott úgysincs igazán semmi, mindenki jókívánságokkal teli fotókat tesz csak fel. Szabad időmben inkább rejtvényezek, no meg a lakás csinosításával is eltelt jó sok idő. Mivel Dani múltkor az előszobai tapétát is félig letépdeste, (Jázmin próbálgatta visszagombostűzni), azt is levettem, még jó, hogy nem vette a szájába a veszélyes dolgokat. Azt a részt mezei, védett virágos plakátokkal ragasztottam át. A játékokat jelentősen megtizedeltem, sőt lehet mondani, megharmadoltam, egy hatalmas dobozt csináltam a Mikulásgyárnak. Még mindig elég sok plüss és egyéb anyagból készült figurának kegyelmeztem mégis meg, inkább csak a magam örömére, mert a gyerekeknél már szobát lehet vele rekeszteni. Azért az jólesett, hogy Jázmin a Mikulásra kapott nagy tigrissel jár-kel azóta is. Most persze már egy új hóemberrel jelent meg. Tőlem egyébként egy nagy Milka-dobozt kapott, amit vásárláskor nemigen néztem meg és valamiért puzzlenak gondoltam. Kiderült, hogy adventi naptár, amivel persze kirakóst nem tud majd játszani.
Daninak varrtam egy polár takarócskát, rátétekkel. Menet közben tűnt fel, hogy a nagy polársálak, melyeket direkt ilyen célzatból vettem egyszer nagy mennyiségben, nem igazán újak, kicsit bolyhosak, de a bolyhok eltüntetésére nincs megfelelő szikém, úgy marad. Ilyen nagy sálakból csináltam régebben ajándékba amolyan patchworkhoz hasonló nagy takarókat, persze a széleiket nem géppel varrtam össze, hanem a régi hímzőórákon tanult szélvarrások szerint, egyiknek se tudom már a nevét. Közben a művet elfelejtettem lefotózni, pedig ide akartam tenni. Így idei karácsonyi falamat teszem ide. 






Nincsenek megjegyzések: