2015. november 12., csütörtök

Visszatérések (?)

Tegnapelőtt a szülinapom estéjén fölhívott a nővérem - őszintén szólva gondoltam is, főleg miután a múltkori verseny után odarohant gratulálni. Mintha mi se történt volna, úgy beszéltük meg, hogy közös csapatban versenyezünk majd vasárnap. 
               Volt barátnőmmel is váltunk sorokat a Face-n. Ezt se gondoltam volna, bár vele már másodszor szakítottam, általában két vagy három év volt a mosolyszünet. 
               Jó érzések fogtak el ezektől. Végül is mindig megkapjuk azt, amit meg kell kapjunk az életben. És így van ez a húgommal is. Vele is időközönként leveleztem, majd hosszú szünet, mígnem egy éve lett ez rendszeres. Találkozunk is időnként, és mintha mi sem történt volna régen, úgy beszélgetünk. 
               Most nem hiányzik, sőt régen nem hiányzik, sosem hiányzott a kisebb nővéremmel való kapcsolat. Én se hiányoztam neki, sőt húsz éve egy kissé kierőltetett nyaraláson gyűlölködve meg is mondta, miért utál: merthogy olyan más vagyok! ergo, kilógok a családból. Hát miért? ők is tanulhattak volna, érdeklődhettek volna százfelé, ahogyan én. Amilyen nyughatatlanul kerestem új tevékenységeket, ugyanúgy ők is kereshettek, tanulhattak volna. Idősebb nővérem később tanult is, bár nem konkrétan iskolában, és legalább annyi dolog érdekelte, amennyi engem, ezek közül csak néhány nem volt közös. A húgom is leérettségizett már a gyerekek mellett. Anyánk halála után a kisebbik nővérrel is telefonoztam néha, el is mentem hozzá, sőt azelőtt néhányszor az egész család is összejött. Nem volt feszélyezett a kapcsolatunk, és addig nem is kerültek elő problémák, amíg anyánk házával kapcsolatban nem jöttek be az újabbak. Aztán omlott szét az egész családvár, ami talán sosem épült meg rendesen. Úgy érzem, egyetlen feladat várat magára már mindnégyünk életében: hogy közösen, békében összejöjjünk és tisztázzunk néhány kérdést. Így térhetnénk nyugovóra megelégedetten, míg ha ez nem történik meg, bizony dolgunk végezetlen megyünk majd el.  

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szióka! haha, megérted, amit nem gondoltál, hogy majd megérsz. Vagyis nővérkéd érzi, hogy nincs valami rendben. Vajon a két szép szemedért teszi-e a közeledő kísérleteket vagy van valami hátsó szándéka? bocs, ha kicsit keményen fogalmazok, de ismerve titeket, sejtem, hogy van ebben egy kis önzés is. Nem lehet, hogy hiányolják a pénteki feljöveteleket és nálad alvásokat, mert fárasztó hajnalban elindulni, amikor az ország túlsó végén vannak a versenyek? nyilván könnyebb volt pénteken feljönni, hogy másnap frissen, sokkal kevesebb időt rászánva menjetek közösen valahová... hát csak vigyázz, nehogy megint beleess a nagy jóság csapdájába, ahogy jó párszor megtetted mások irányába is. Pusz, izlandilinda

Isabel írta...

Nekem is az az érzésem, hogy a nővéremet más vezérli, nem a nagyfene tesószeretet. A versenyen mesélte, hogy a múltkor MJ-csoportban indult, mert csak MJ-sek voltak, de a többiek csak visszahúzták. Hát elképzelem, hogy nem hagyták őt egyedül érvényesülni, mert itt is azt csinálta, senkit nem engedett hozzányúlni. Egy hiba abból született, hogy ketten is mondtunk egy helyes megoldást, a végén nem írta be, közben mi is elfelejtettük, anélkül adta be. Valahogy meg kéne reformálni, na nem őt, az lehetetlen, de nem fog menni. Pedig igazából ezt most ő húzta vissza. Hiába, kutyából nem lesz macska, nem igaz?