2015. augusztus 18., kedd

Versenyes hétvége

Meglehetősen elégedett vagyok elmúlt hétvégi versenyeredményemmel, már ami a vasárnapot illeti, a szombati ugyanis jóval szürkébb volt, igaz, az elkövetett hibákat tekintve nem annyira. Némi visszatérő bosszúság, hogy az ember találkozik egy különleges elnevezéssel, amit vagy megjegyez, vagy nem. Utóbbi történt most is egy szép hosszú, három szóból álló megfejtéssel: asztal alá való. Egy szőnyegről van szó, aminek a meghatározásában szerepelt a "három részre osztott". Cseles, hiszen nem magára a szőnyegre vonatkozik, hanem az asztal alá valóra. Egy ilyen függőleges hiba sok keresztbe menő megfejtést is kiüthet, ahogy most is, emiatt lett hét hibám. Utóbbi még mindig nem ok arra, hogy a mezőny második harmadának a végén végezzen, hiszen ez a többiek hibáinak számától függ. Meg az időtől. Amit nem szoktam ugyanis csinálni, most szombaton megtettem: egészen a verseny lecsöngetéséig ott ültem, hátha mégis eszembe jut a szó, hiszen már szerepelt valamikor, valahol. De nem. Még így is ijesztőnek tűnhet ilyen kevés hibával annyiadik lenni, ha nem emlékeznék első Füles-napi meglepődésemre: nulla hibával követtem el nem egy skandinávot még kezdőként, mégis csak harmincvalahányadik lettem! ilyen az élet, ha sok a kezdő profi...
Summa summárum (e kifejezést középiskolai matektanárom oly szívesen használta) a szombatot megvigasztalta a vasárnap (ez meg oly költői, nem?), így alakult, hogy az alábbi fotót ideilleszthetem:

A szárnyas angyal egy csodás kezdés ajándéka, tavalyról. A kupa mostani, de nem első helyet takar, ezen a versenyen már a harmadikok is ilyet kaptak, az ezüst és arany helyezés kupái csak nagyságban különböznek.
          Ha már a versenyek különböző díjazási struktúrájánál tartok: némelykor minden egyes versenyző oklevelet is kap, más versenyeken szép mellékes ajándékokat is osztogatnak. Ezek a díjak és ajándékok felőlem el is maradhatnának, mert a táblázaton olyan szépen látszik, hol foglalok éppen helyet az összesítésben... Amúgy meg az is jó, hogy az ember kicsit világot lát. Az is igaz viszont, hogy ezek a csillogó műtárgyak végül is plasztikussá tesznek egy-egy élményt, mások előtt is, ami esetleg megint kellemes érzés lehet. Akkor is, ha nagy ovációk elmaradnak.  
            

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Naugye, naugye, mondja ez a lüke Zalán itt mellettem. Nekem is ezt mondogatja folyton és nyúz, hogy én is mutatkozzak be. Majd ha lesz blogom... Ő egyelőre nem szánja rá magát a versenyzésre, tekintve hogy nem akar összejönni az útiköltség. Most is pénzbeszerző körúton van, a körúton. Az ő nevében is, izlandilinda
p.s. Remélem készülsz már a kiskunhalasi versenyre is! én igen, itt ülök, körülöttem mindenhol fülesek, kódexek, lexikonok. Jó, hogy adtak ajcsiba egy ceruzát, mert már a legtöbb nagyon kicsi állapotban van.

Névtelen írta...

Kedves Isabel, gratulálok az eredményeidhez! szétnézve a blogod régebbi tájain na és a weboldaladon, nem töltötted el hiába az elmúlt hat évtizedet.

Isabel írta...

Kedves névtelenek, pontosabban egy névtelen! örülök a megjegyzéseiteknek.
Izlandilinda: megvárjuk, míg Zalán jövőre betölti azt a kort, amikortól ingyen is utazhat. Akkor aztán nincs mese, muszáj lesz versenyeznie.