2015. március 29., vasárnap

Verseny után, húsvét előtt

Helló mindenkinek, ki ide betér.
             Jelentem, egerem negyedik napja nem jelentkezik, miután a kitett szép bíborszínű, gyurma állagú egérmérget kitettem az ajtó mellé. Onnan vettem észre, hogy belekóstolt, mert körülötte összemaszatolta a linóleumot. Reményem óriási, hogy nem nálam húzódott meghalni valami rejtett zugba, ahonnan nem tudom kipiszkálni. 
Más. 
             Tegnap volt székesfehérvári versenyünk, amit alig vártam, a februári Rejtvényfejtők Napja már messze, én pedig sok más társammal egyetemben imádok versenyekre járni. Eredményem a résztvevők tömegének első negyedébe esik, ami egészen jó a nehézséghez képest. Most is két rejtvényt kaptunk, az egyikkel hamar végeztem, nem is volt benne egy szál hiba sem. Bár így lett volna a másikkal is. Teljesen üres rejtvényt kellett szerkeszteni, ami szerintem inkább a fölöttem lévő kategóriába való az eddigi versenyek tapasztalatai után. Jól indult, az első függőleges oszlopot azonnal be tudtam írni, ám ezután minimum egy óráig szinte semmi nem került a lapra, ami meg bekerült, rövidesen kiradíroztatott. Ilyen még nem volt, mondom magamnak, lelki szemeim előtt megjelent a nagy leégéses utolsó hely. Aztán egyszerre meglódult az agyam, szépen írogattam is be, a meghatározások könnyűek voltak. Már az utolsó soroknál jártam, mikor beszóltak, hogy már csak tíz perc van, a kilencedikben be is tudtam adni. Három hibám lett, ennek örülni kell. 
              Nővéremet tavalyi eredményei alapján átminősítették MJ-nek, mesterjelöltnek. Nagy a keresztrejtvénytudása, vagyis nem logikai alapon, hanem szó-szó párosítás szinten iszonyat, mi mindent meg tud jegyezni, mindenféle témában. Nem sokkal átminősítése után (ami gondolom, amúgy is irdatlan egóját többszörösére emelhette) év elején csinált Siófokon egy klubot. Most magával is hozott onnan több kezdőt, akik ilyen-olyan eredményekkel végeztek. Ismerve őt, tavalyi első átminősítése után (kezdőből haladóba, nyár közepe táján) nagy lett a siófokiak szemében. Most viszont az utolsó helyen végzett, ami gondolom, nem esett jól neki. Legszebb öröm a káröröm, mondja egy közmondás, én inkább az igazságot láttam győzedelmeskedni ennél a számára hatalmas leégésnél. (Közbevetőleg tudni kell, hogy a ROE-versenyek négy kategóriájában a tudásszint-különbség meglehetősen nagy, a klubban többen is szenvednek ettől, és megpróbálnak visszasunnyogni az alsóbb szintre, csakhogy ez nem lehetséges.) 
              El tudom képzelni, a siófoki hölgyeknek most jó alkalom ez a pletyizésre, természetesen az illető háta mögött: no lám, végre kiderült, nem is olyan nagy szám ő. Én is megkaptam eminensként gyerekként ugyanúgy, ahogy felnőttként a megfelelő utálatot a többiek felől. Azonban, nővéremet egy irigylésre méltó tulajdonsága hamar átsegíti a kellemetlenségen. Ez a tulajdonság az én számomra ugyan nem túl pozitív, de az élet viszontagságainak túléléséhez nagy segítség. Nővérem ugyanis Nagy Károly nyomdokait követve, egyszerűen átlépi a problémát akkor is, ha nagy anyagi veszteséggel jár.  
              Más. Tegnap életre-halálra kipróbáltam árammal működő lábmasszírozómat, és nem volt semmi baja. Csak azt felejtettem el, hogy ne tegyek bele habzó fürdősampont, beletettem, így nem tudtam használni a pezsgőfürdő részét, ami olyan, mint a valódi jakuzzi. Ma este kevesebb víz, semmi sampon, legfeljebb kevés grapefruithéjat és szódabikarbónát teszek majd bele. Most kép nincs, ha Jázmin itt lesz, csinálok.
             Pénteken kisebb családi találkozó volt a játszótéren. Jázminért előrementem az oviba, és van egy alig elfogadható hibája: nagyon nehezen öltözködik, valami mindig van, ami nem tetszik neki. 
             Pici Dánielnek csak a fél arcát láttam, homlokáig elfüggönyözi a sapka, a száját a lepke alakú cumi, de azért sikerült megvigyorogtatnom, fülig ért a szájacskája, úgy örült. Már három hónapos! már akkor nagy volt a szél, Judit mondta is, hogy kár volt kihoznia ilyen időben. Én nem akartam beleszólni előre, hogy tényleg otthon kellett volna hagyni az apjával - na de a lányom kímélni akarja társát, az ugyanis nem tud mit kezdeni a picivel. Rendes férfiszokás volt ez a családban, és hírlik, máshol is. Félnek nagyon a felelősségtől, hátha történik valami, netán tisztába kell tenni, netán fölemelni, netán még etetni is.

Nincsenek megjegyzések: