2015. március 31., kedd

Csodagyerekek vagy átverés?



Mostanában rejtvényfejtés közben sokat hallgatok a YouTube-ról, legtöbbször kedvenc operaáriáimat. Így bukkantam egy Amira Willighagen és egy Jackie Evencho nevű, alig 10 éves gyereklányra. Ezek úgy énekelnek, mint felnőtt, évtizedekig tanult énekesnők. 
Tulajdonképpen félelmetes nekem ez a dolog. Itthon is nézem - néha - az X Faktorokat, egyéb tehetségkutatókat. Néhány éve volt egy kislány nálunk is, akit aztán azért ejtettek ki, megmagyarázva neki, hogy nem tenne jót neki a sok szereplés. Vajon Amira és Jackie szuperéneklése nem valami óriási átverés? nekem nagyon furcsa nézni éneklés közben. Szinte rémületes, mintha egy kutya nyávogna. 
               Igaz, Mozart is 4 évesen kezdte a zeneszerzést, egy mai fiatal az ő pályájának végén, 35 évesen sokszor még azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá az életéhez. Persze nem lehet hasonlítgatni, mert akkor jöhetnék Petőfivel is, aki mire meghalt, már mindent megcsinált, amit más emberek öreg korukra sem értek el. És számtalan csodagyerek élt és él most is. A "sakk-nővérek" története is nagyon csodás, de el kell hinnem, a papa könyvét is elolvastam, és a papa életfelfogása is megérne egy misét. 
               Visszatérve fenti lányokra, kíváncsi lennék, kinek mi a véleménye az ilyesmiről. 
               Nekem sokkal kedvesebb nemsokára ötéves unokám korához illő gyerekhangja, éneke. Mikor tavaly hazajöttem a kórházból, bementem a lányomhoz, onnan az óvodába Jázminért. Elkapta húzós bőröndömet, én hagytam és meg is dicsértem, milyen erős. Kérdeztem tőle: nem nehéz? nemet intett és tovább húzta. Mikor beértünk az utcájukba, aminek eleve szűk járdáján félig autók állnak. Nem férvén el egymás mellett, mentem előre. Egyszercsak hallom Jázmin kis hangját, ma is a fülembe cseng: mamíííí! Visszafordulok, de azt a kis pofát se felejtem el soha, amit a hangjához mellékelt, ahogy nagy tettének tudatában húzta a poggyászt. Egy perc múlva hozzátette: azért egy kicsit fáj a kezem...
*
itt nézhető meg a két csodalány éneke: https://www.youtube.com/watch?v=PppSdoj9Lv4

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát sok nagy ember kicsiben kezdte, valljuk be. Én is voltam csecsemő, mégis milyen nagy lettem:-) sose tanultam, mégis okos vagyok. És nem is vagyok nagyképű. Zalán, örök árnyképed