2015. január 13., kedd

Ideje bemutatni Dánielt



Üdvözlet mindenkinek, azoknak is, akik újabban megfeledkeztek rólam. Kis képriport a tavaly karácsonyi ajándékbabáról. 
Kis barátunk, Dániel három hetesen. Nem szép tőlem, hogy közreadom, de nem tehetek róla, a kissrác így nyilvánult meg. Ébredés után "buktunk" - aki volt már kismama vagy védőnő, tudja, mi a bukás. Aki nem tudja, hát - ez.


Nem sokkal később egy frappáns age uke, karate nyelven arcvédő visszavágó ütés. A mai fiúk korán kinyilvánítják véleményüket a világról és a közelebb hajoló, még ismeretlen öreglányról. Ha belegondolnék, mi lesz később a túl közel merészkedők sorsa. 


Ezeket leszámítva, láthatjuk, hogy minden 3 hetes csecsemő hasonlít egymásra. Ide teszek egy békésebb felvételt is. Ámbár, itt még mindig nem kerek valami. Megmutatja szépen, hogyan kell (kerekíteni).



Összehúzom magam, hátha akkor nem vesz észre a fotóriporter nagymama.
Észrevett. Mit tegyek, vágok hát egy rendes képet én is.



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A kicsikben mindig van valami csodálatos. A nagymamában pedig még él a humorérzék. Pusz M

Isabel írta...

Igen, ez életem harmadik ajándéka, ámbár lehet, hogy a sokadik:-)
Szucsi: humor nélkül élni nem érdemes.