2014. december 18., csütörtök

Fiú

Hát megszületett Dániel nevű második unokám, 3300 gramm, 50 centiméter. Akár hiszi valaki, akár nem, napok óta állandóan azon tépelődtem, mikor jön el az idő, és nyugtalan voltam. 
            Megéreztem! Anyámnak e mondása akkoriban szörnyen irritált, de hisz buta voltam, szűklátókörű akkor még. Erről sajnos, elég későn szoktattam le magamat, anyám halála után jöttem csak rá, mennyire bölcs volt ő és útmutató. Csak nem jó tanár, nem tudta átadni mély titkait úgy, ahogyan azt a mi kis ovis lelkünk befogadta volna. 
"Hát ezen inkább csak anyukám látszik, én a cumi mögött vagyok, oááá..."

           Talán egy évtizede másként látom az álombeli előérzeteket. Segített, hogy öt éven át napról napra leírtam álmaimat, aztán  vissza-visszanézegettem. Hát volt min csodálkoznom, mert igaz, hogy egy bizonyos valami nem pontosan úgy történt álmomban, ahogyan később a valóságban, de - tanulmányaimnak, a szimbólumoknak köszönhetően - nagyon sok minden megvalósult.
           

3 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Gratulálok!

Attiláné Németh írta...

Várom a fotót Isabel! Gratulálok, és kívánom, hogy sokáig örüljetek egymásnak! (Még akkor is, ha férfi:)

Roza írta...

Utólag is gratulálok a gyönyörűséges fiatalemberhez!:) Jó egészséget kívánok az egész Családnak!